A radikkio-kecskesajt-dió házasítására két poszttal korábban már mutattam egy változatot. Ezt a kanapét konkrétan egy csoda ihlette, ami csodák egyébként rendszerint az én Eszter barátnőm keze alól kerülnek ki.

Mikor legutóbb a férje, a nemzetközi művészporondon is széles körben elismert Fürjesi Csaba nyílt műtermi programja keretében náluk jártunk, természetesen Eszter megint elvarázsolt minket néhány házi készítésű ínyencséggel. Ezek között szerepelt ez a sajtok mellé kínált almazselé. A receptje rém egyszerű (ld. lent!), a titka, hogy az almát még félérett álapotában kell leszedni, mert akkor a legmagasabb a pektintartalma, ami a zselés állagot biztosítja. Eszteréknél ez kényszerpálya volt, így gondolom, ezzel többen is lehetnek így: a fagy beálltát nem akarták megvárni a sok finom gyümölcskezdeménnyel a fán, ezért leszüretelték, és megfőzték, majd üvegekbe töltötték, hogy ilyen és ehhez hasonló fogogásokat emeljen mennyei magaslatokba. 

RADIKKIOS-KECSKASAJTOS KANAPÉ ALMAZSELÉVEL ÉS DIÓVAL

hozzávalók (személyenként)

1 szelet kenyér

1 levél radicchio

2 szelet érett, penészes kecskesajt

1tk almazselé (Elkészítése: almát héjastól, magostól negyedekben beletenni annyi vízbe, hogy ellepje, felfőzni, és egy éjszakára állni hagyni, majd másnap tüllön másnap átszűrni. Mézzel/nyírfacukorral vagy anélkül felfőzni, zselépróbát csinálni, ha nem zselésedik, pektinnel rásegíteni.)

2 szem dió  

frissen őrölt bors

tálaláshoz zöldsaláta

A kenyérszeleteket megpirítom, egy tálon elrendezem őket, rájuk fektetek egy-egy levél alaposan megmosott radikkiolevelet, elrendezem rajta a sajtszeleteket, kanalazok rájuk az almazseléből, mindegyikre morzsolok diót, tekerek rá borsot, és zöldsaláta kíséretében kínálom is. Az érett sajt csípős íze a radikkio kesernyés aromájával és az almazselé édességével valamint a dió markánsságával hihetetlen harmóniát alkot. Előételnek, reggelinek, de vacsorának is egy jó fehérbor mellé szívből ajánlom.

Éva