Anyák napjára azt kértem és kaptam a családomtól, hogy pár napot hadd legyek egyedül, és a családanyaság kevésbé kellemes cselédanyaság részét kiiktathassam egy szempillantásnyi időre a mindennapjaim folyásából. Az előző életemből, azt hiszem, néhány egyéb dolog mellett ez hiányzik a legjobban: az egyedüllét. Amióta a picilány két és fél éve megszületett, összesen 4 napom volt a család nélkül tavaly februárban. Azóta nem volt szabi, szünnap, bármi. Nekem momentán nincs munkahelyem, ami az alternatív "élet" lehetőségét kínálja, ahová elmehetek felnőtt emberek közé szellemi munkát végezni és kikapcsolni az itthoni verkliből, hogy egy másikba kapcsoljak be, ahonnan aztán újra vágynék haza, családi körbe. Nekem, az egykoron munkamániás, a professzionális közegben lubickoló, amibíciózus fehérgallérosnak momentán ez van 24/7, 7/12... 8. éve. Vekerdynek sok gondolatát osztom, amelyek közül az egyik nagyon idevág:

"Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek."

Teljes cikk itt.

Nos, én többnyire igyekszem ezt az útmutatást követni, de a rengeteg tennivaló és a minimális külső segítség mellett, amiből ha több lenne, menet közben is tudna az ember töltődni, nem marad más, mind az alkalmankénti kampányszerű töltekezés. Ezért most ezt teszem. Élvezem a saját létezésem, ami jelen esetben azt jelenti, hogy nem mások szolgálatában telnek az óráim, hanem tudok magamra figyelni, magammal törődni kicsit, csendben lenni, pihenni, olvasni, írni, főzni, enni zavartalanul, mindebből regenerálódni, hogy a gyerekeimet és a páromat amikor vasárnap visszakapom, akkor legyen annyi tartalékom, amiből adhatok nekik újra. Nem, nem kell száz év magány (RIP GGM)... egy pár nap elég, de az életmentő!

Itt teszem hozzá sietve: kevés az a partner, aki megérti, egyben lehetővé is teszi, hogy az ember kicsit befelé forduljon, élvezze az egyedüllétet otthon, a saját közegében. Nem, kedves anyatársak, ez nem jön alapból, ne várjátok, hogy az apák ezt maguktól felmérjék, felajánlják: ez nem (csak) rajtuk múlik... Mondhatni: néma gyereknek anyja picsája! A beszélgetések, a kölcsönös igényeink folyamatos kommunikációja tudja megalapozni a kellő odafigyelést mindkét oldalról, és így a kiegyenlített, közös tehervállalást. 

A Soczónak pedig igaza lett: a nyugalom termékeny, így ebből a pár nap szólózásból mégiscsak született egy bejegyzés. No, nem a május 1-jei grillcsirkevadászat eredménytelensége után kénytelen-kelletlen készült füstölt amúr és snidlinges-spenótos karalábépüré villámvacsiból, hanem a másnapi kényelmesen elkészülő egyszemélyes fiesztámból.

LASSAN SÜLT CINCÁLT MARHALAPOCKA FÜSTÖLT SÓS CSICSÓKAPÜRÉVEL

hozzávalók

a marhához

40dkg marhalapocka

1ek mustár

1ek aprított friss zsálya

1ek aprított friss majoránna

4 gerezd zúzott fokhagyma

1ek füstölt só

frissen őrölt bors

2ek olívaolaj

a csicsókához

30dkg csicsóka

2 babérlevél

1ek füstölt só

1ek natúr krémsajt (elhagyható)

1ek vaj

A marhának szánt pár hozzávalóit elegyítem, a húst alaposan bedörzsölöm a páccal, majd egy tűzálló tálban 3 óra hosszára beteszem 140 fokon sülni. Ennyi. Sem pácolás, sem érlelés, sem strázsálás a sütő mellett.

Sőt: sütés közben le is dőlök pár órára... mert most kivételesen megtehetem. 

Amikor a marha megsült, kiveszem a sütőből, és félreteszem pihenni. (A kisült húslét kevés balzsamecettel feloldhatom, és vaj hozzáadásával készíthetek belőle egy kellemes jus-t.) Ekkor hozzálátok elkészíteni a köretet. Ehhez teszek föl párolóvizet babérlevéllel forrni. A csicsókákat meghámozom, feldarabolom, és gőz fölött egy párolórácson lefedve kb. 10-12 perc alatt puhára párolom. A kész csicsókákat egy edényben 1-2 deci párolólével (a babérlevelet eltávolítva) és a füstölt sóval valamint a krémsajttal és a vajjal krémesre pürésítem.

Tálalás előtt a marhát a "pulled pork" mintájára két villa segítségével szétcincálom.

A csicsókapürét tálakba adagolom, teszek rá a porhanyós "húscafatokból", körbelocsolom a kisült hússzafttal, és tetszés szerint dekorálom a tányérokat. Nekem most ezekhez a nagyon puritán ízekhez semmi más nem hiányzott, csak néhány karika az újhagyma zöldjéből.

Éva

Ezen a ponton pedig engedjétek meg: