A napokban a személyes oldalamra posztoltam egy írást, amelyben arról olvashatunk, hogy egy finn óvoda kezdeményezése nyomán a helyi kormány felvállalta az általuk kikísérletezett edukációs program országos intézményes kiterjesztését és mintegy öt év alatt sikeresen átformálta a gyerekek étkezési szokásait, ezzel együtt párhuzamosan a közétkeztetést is. Nyilván ehhez szándék kell, helyes prorizálás... mert a keretek nálunk is adottak.
Aggasztóak az itthoni adatok már a gyerekek általános egészségi állapotára vonatkozóan is, amin a heti öt tesióra és a chips-adó nyiván nem fog érdemben segíteni. Népbetegséggé lett a II-es típusú diabétesz. Az egyre "rohanó világ" előidézte az élelmiszeripar félkész vagy készételes ágazatának robbanászerű növekedését, ami a multimédia térnyerése révén beállt mozgányszegény életmódot tetézve a tápálkozási szokásaink drasztikus romlásához vezetett. A többség a kényelmes és filléres megoldásokat részesíti előnyben, így egyes otthonokban ha anya/apa nem készen hozza a műanyag szemetet vagy rendeli a tömegkaját, akkor gyakran letudja az étkezéseket egy unalmas felvágottas-sajtos szendviccsel, ne adj isten egy üres kenyérrel, máskor egy mirelit pizzával vagy egy ötperces tésztafőzéssel, egy előrecsomagolt keksszel, sütivel, bármivel... "legalább van valami a gyomrában" felmentést adva magának. Ennek következtében a kicsik immunitása a béka segge alatt, a szülő bosszankodik, hogy már megint szabit kell kivegyen, hogy ápolja a gyerekét, a munkáltató méltatlankodik, de összeségében az egész sztori végén a gyerek szenved: lyukas fogak, folyamatos gyulladások itt-ott, hangulatváltozások, esetleg viselkedési problémák, figyelemzavar, túlsúly, alulteljesítás fizikai és/vagy akadémiai szinteken, végül csúfolódás, kiközösítések, önértékelési problámák, sorohatnám... Ez szinte teljes egészében megelőzhető, ha kellő felelősséggel fordulunk a témához. Mikro- és makroszinteken egyaránt, azaz családi és intézményes viszonylatokban is felelősen járunk el. Nehéz, de nem lehetetlen. Költségesebbnek látszik, de a nap végén jobban jön ki a matek, ha azt vesszük, hogy mind sok orvosi kezelés, mind egy halom gyógyszer, mind adott esetben egy pszichológus évek alatt tetemesre rúgó költségét is megspórolhatjuk tudatosabb döntésekkel, és kevés extra energia- illetve pénzráfordítással. Az edukáció a kulcs. A szülő és a gyerek együttes edukációja. Végtére is a csemetéinkról van szó.
Volt, hogy nekifutottam a témának. 6 évvel ezelőtt próbaképp kidolgoztam és leteszteltem egy kéthetes programot egy nemzetközi óvoda 40 fős nyáritáborárának 3-6 éves résztvevőin, amit az egészséges és szezonális ételekre alapuló menü megtervezésétől az alapanyagok és konyhai gépek beszerzésen valamint a személyzet tréningjén át az ételek elkészítésig A-tól Z végigvezényeltem. A pedagógusok eleinte vonakodó együttműködésével a tízórai- és uzsonnaidőből a gyerekek számára "kötelező és unalmas rossz" helyett érdekes és szórakoztató közös programot csináltunk: volt, hogy együtt sütöttünk, főztünk, tálaltunk, vagy épp verseltünk, versenyeztünk, körjátékoztunk. Az változások az egészséges ételekre és egyáltalában az evésre való fogékonyság terén megdöbbentő gyorsasággal, kvázi napokon belül beértek: a legválogatósabb gyerekek is nyitottá váltak. A teljes sztorit képpel és írásban végigdokumentáltam, ami nyomán egy komplex tervezetet készítettem, benne étrenddel, oktatási programmal a gyerekeknek (a konyhakertészkedéstől a főzésen át az alapanyagok játékos megismertetéséig), workshopokkal és letölthető szezonális receptekkel a szülőknek, kézikönyvvel a pedagógusoknak, konyhai személyzetnek. Az ovi kezdetben együttműködő volt, a konyhai kisgépeket megvette, a személyzetet, a konyhát és az óvodát a "rendelkezésemre bocsátotta" a kísérletre, de a komplett program implementálását a látványos sikerek ellenére már nem merte megkockáztatni tartva a szülők és a pedagógusok lehetséges ellenállásától és a plusz költségektől, amire egyébként összesen két további beiratkozó gyerkőc egész éves tandíja fedezetet biztosított volna. A két plusz gyerkőc érkezét pedig hiszem, hogy garantálta volna a hírverés, ami az újonnan bevezetett program és a pozitív hozadékai nyomán született volna. Két gyerek tandíja jelentett volna különbséget a mindennapos margarinos felfújt kenyér műanyag sajttal és a szezonális bio smoothie-k, tonhalkrémes rozskenyerek, avokádós mártogatós, helyben sült zöldséges/gyümölcsös muffinok és társai közt. Meggyőződésem, hogy a program sikere pár hónap elteltével nyomonkövethető lett volna a betegség miatti hiányzások csökkenésében, a kiegyensúlyozottabb, kevesebb viselkedési problémát és hangulatváltozást produkáló gyerekeken és egy innovatív gondolkodásáról szárnyra kapott imidzsű intézményen. Nem voltak elég bevállalósak... A program azóta a fiókomban. Megvalósításra várva... Ezekkel a szavakkal kísértem a napokban posztolt, a fent is belinkelt cikket a FB-omon. Azóta számlatan helyről kaptam bátorítást és megkeresést a témában, én pedig nem kizárt, hogy újra felszívom magam, komplett prezetnációvá gyúrom az anyagot, és adom a programot annak, aki vevő rá.
...Mert továbbra is hiszem, sőt, a finn pédán mostmár biztosan tudom: egy fecske is csinál nyarat!
KAPROS-RÉPÁS CUKKÍNIFŐZELÉK PÓRÉHAGYMACSÍRÁVAL ... ÉS KONFITÁLT NYÚLCOMBBAL
hozzávalók
a főzelékhez
1/2dl szőlőmagolaj
1/2 póréhagyma
4 gerezd fokhagyma
2 nagy cukkíni
1 alma
1tk só
1 nagy répa
2dl natúr joghurt
1 csomag friss kapor
1/2 lime leve
póréhagymacsíra
pár csepp tökmagolaj
a nyúlhoz
lsd. a lent csatolt videó
Egy rácsos párolóedényt készítek elő. Az aljában közepes lángon felhevített olajon megdinsztelem a felaprított póréhagymát és a zúzott fokhagymát. Ezalatt egy zöldséghámozóval szalagokat gyártok a cukkíniből (a magokig haladok csak) és a meghámozott répából. A hagymákhoz egy nagylyukú reszelőn hozzáreszelem a másik cukkínit és az almát, beledobom a cukkíniszalagok után visszamaradt, felapríott magokat és végeket. Sózom, elkeverem, majd a párolórácson a reszelt zöldségek fölé helyezem a szalagokat (kevés sóval összeforgatva), és az egész edényt együtt lefedem. Az alul párolódó zöldségekből felszálló gőz pont annyira fogja a következő pár percben hőkezelni a zöldségszalagokat, hogy azok még épp ressek maradjanak. Kb. 2 perc elteltével leemelem a rácsot, benne a szalagokkal, az alatta lévő hagymás-cukkínis-almás alapot pedig a kaporral és a joghurttal valamint a lime kifacsart levével két percig magas fordulatszámon folyamatosan turmixolom. Kóstolok, és szükség szerint igazítók a són.
A nyulat órákkal előtte a videóban leírt hozzávalókkal és módon összepakolom egy tálban és 110 fokon kb. 4 óra alatt megkonfitálom (1:20 percnél ér véget az ide vonatkozó szakasz):
Tálaláskor kész pürét tányérokba öntöm, teszek rá a répa- és cukkíniszalagokból, a kupac tetjére halmozok a nyúlcomb csontjáról lefetjett omlós húsból, a kompozíciót póréhagymacsírával koronázom, végül megcsöpögtetem a tányérokat a tökmagolajjal.
Éva
