A korán kelés továbbra sem nekem való, de iskolás gyerekkel sajnos nem lehet megúszni. Ahogy látom, nálunk az egész család bagoly és nem pacsirta típus: mindannyian bármeddig fent tudunk maradni (na, jó, kis túlzással állítható ez apáról, aki lépten-nyomon képes elaludni <3), de a korán kelés nehezen megy. Ilyenkor aztán mikor a család fele ajtón kívül kerül, elkészítem a szokásos reggeli zabtejes-mézes-fahéjas kávémat. Ha szerencsém van a reggeli készülődésre a legkisebb nem ébred föl, és csendben, az áhított párperces nyugodt magányomban tudom egy takaróba burkolózva meginni a kanapén. Igazi ajándék, amit nemrégiben kiegészítettem egy csodás diós csókkal... cantuccini helyett.

PALEO DIÓS CSÓK

hozzávalók

4 tojásfehérje

csipet só

6ek nyírfacukor

25dkg dió

A művelet pofonegyszerű. A sütőt 150 fokr állítom. A diót robotgépben ledarálom (aki szeretné, egy púpos evőkanál kakaóporral együtt teheti ezt). A tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem, majd 2-2 evőkanalanként hozzádolgozom a nyírfacukrot, minden adag után alaposan felverve a habot. Végül egy spatulával óvatosan beleforgatom a habba a darált diót.

Sűrőpapírral vagy sütőfóliával bélelt tepsire adagolom kiskanalanként (vagy ha valaki szabályos formákat szeretne, lehet sima vagy csillagvégű habzsákkal dolgozni), és 40 perc alatt készre sütöm, nyitott sütőajtó mellett hagyom kihűlni. Fedeles dobozban/üvegtálban napokig eláll. 

Éva