4 napnyi evés-ivás, többszáz fotó, összesen hatszámjegyes kóstolás végszámla a csapatunknak, majd 2 teljes nap utómunka a képekkel, szövegekkel - ez volt az idei Gourmet Fesztivál.

A Sziget Kft. 3 évvel ezelőtt hagyományteremtés céljából megalkotta az akkor még Budai Gourmet névre hallgató, azonnal hangos sikert arató rendezvényt. A esemény célja egy helyre összeterelni az ország összes magas színvonalon teljesítő éttermét és kézműves kulinaristáját, hogy a megújuló magyar gasztronómia legnagyobbjai elkápráztathassák a hazai közönséget. Nos, mi kápráztunk. Idén is.

Az elmúlt évek bevált technikáját követve a négy nap idejére módszeresen tervet szőttünk: a menüt és a térképet böngészve karikáztunk, jegyzeteltünk, ennek nyomán kialakítottuk a kóstoló-útvonalat, ami mentén haladva igyekeztünk a lehető legtöbbet "bekebelezni" a kínálatból, hogy minél gazdagabb merítésből emelhessük ki a kedvenceinket, és adhassuk át Nektek, kedves Olvasók, a tapasztalatainkat. Voltak legjeink, értek kellemes és kevésbé kellemes meglepetések, és igen, vannak lieblingjeink, akikkel szemben mindig is elfogultak leszünk, ha robbantanak, ha szerényebben képviseltetik magukat, de ezeket nem fogjuk itt felfedni - hadd' maradjon a mi titkunk!

Több változás volt a korábbiakhoz képest, de talán a legjelentősebb, hogy ez alkalommal a szabadtéri kiállítók mellett nem nyitották meg a fedett csarnokot a bloggerek többszázadagos kósolói és a konhyabútorokat, -gépeket és egyéb kiegészítőket bemutató cégek előtt. Viszont idén is lehetett a gasztroszínpadnál szájat tátani csodálkozás, röhögés, vagy kóstolgatás céljából hol epermustra, hol kenyérbemutató, máskor séfpárbaj okán. A szórakozást ezeken a programokon túl a Jazzy színpad színvonalas fellépői garantálták a gaszronómiai rendezvényen eleve kifinomultra éhező, műértő közönség ízlésére hangolva.

De mostmár nézzük a fogásokat!

A gulyásbajnok

A korábbi évektől eltérően idén a szervezők a szabadon választott mellett kötelező programot is előírtak a résztvevő éttermek számára. Minden csapatnak be kellett építenie egy gulyást a menüsorba tetszőleges formában, így a kiállítónak adott volt a lehetőség, hogy saját szájízét és kreativitását követve a maga alkotta kreációkon túl megmutassa tehetségétt irányítottan is, és a akár egészen meglepő formában jeleníte meg a tányéron ezt a sokszor megcsúfolt ételt. A különleges verziókból nem volt hiány; a fagylalttól kezdve a crème brûlée-n át a hot-dogig a klasszikus vagy akár a távol-keleti ízvilágot megidézve vagy harmincféle változattal lehetett találkozni. A teljes repertoárt képtelenség volt végigkóstolni, ezért inkább a különlegesebb megoldásokat teszteltük.

Ételek az óra járásával megegyező irányban: Koreai gulyásleves kecskehússal és szárított burgonyával - Jankovich Kúria; Gulyáslevesfagylalt szárított sonkachipsszel - Paris-Budapest étterem; Balatoni pontygulyás - Kistücsök; Süldőfilé és ropogós köröm gulyásmártással, szarvasgombás hurkakrémmel - La Mareda (Győr)

A feni fogások egytől-egyig kifogástalanok voltak, mégis az abszolút toronymagasan nálunk minden elismerést besöprő gulyásfogást a villányi Gere Hotel Mandula étterme produkálta egy különleges babgulyással: egy gidahússal töltött sváb maultaschét tálaltak gulyásesszenciával, amire egy finoman ecetezett hagymás babsalátát halmozták, az egészet pedig pirított stifolder- és kalácsmorzsával hintették meg. Az édeskés hús- és gulyásízt csodásan ellenpontozta a savanykás babsaláta, a tészta és a hús krémes textúrájára a sercegő morzsa válaszolt - az egész tál mind ízre, mind állagra, mind látványra egy hihetetlenül kreatív és harmonikus: egyszóval tökéletes alkotás volt.

Az ötletgyáros

A Rosenstein idén megint ellopta a bulit, vendégszeretet és humorérzék tekintetében biztosan nem akadt ellenfelük. Ha jól tudjuk, Rosenstein Robi ötlete volt a minőségi fogásokat a retro kommersz ihlette formában tálalni: sóletkonzerv és gulyáskrém! Hatalmas geg. A sólet apró "konzervdobozban" érkezett, fürjtojással és egy darab füstölt libahússal, erősen (nekünk tetszően) fokhagymásan. A "gulyás" fehér leves, mellé tubusban kaptuk a házi gulyáspasztát. A menü kiegészült a klasszikusan tömős pájslival (szalontüdő), és a Rosenbagellel (zsidótojással töltött bagel). A koncepció kiterjedt egy külön erre az alkalomra megalkotott grafikus dizájnra is. Az étterem láthatóan elképesztő energiát fektetett az előkészületekbe. Édességként flódni pop-cake-et kínáltak - szintén remek poén.

Vendégszeretetből ötös

Vendégszeretetben a Rosensteint, a Mandulát és a Kistücsköt már számtalan fórumon méltattuk, de a felsorolásból a Rosinantét szinén nem hagyhatjuk ki: szerettünk Náluk (l)enni, és persze mind az ez alkalomra készített gulyás-variációjukat, mind pedig a csokoládés-kávés krémtortájukat szívesen ennénk újra máskor, máshol.

A hagyománytisztelők

A Kistücsök szokása szerint a klasszikus magyar konyha elemeit vette alapul, hogy aztán kifinomult formában kínálja a már fent bemutatott balatoni pontygulyást (ha jól éreztük, füstölt hal is volt benne) és a lenti túrókrémmel töltött tésztát szalonnával és tejfölhabbal (cannelloni formájában).

Továbbá...

Ételek az óra járásával megegyező irányban: Szürkemarha pacal rozmaringos burgonyahabbal - Walter vendéglő (Perbál); Vadas marhapofa zsemlegombóccal - Mezzo; Grillen sült házi füstölésű csülök - Bock bisztró; Szegfűgombás spárgafőzelék nyúlfasírttal - Walter vendéglő

A közönségkedvenc

A Borkonyha a rendezvény egyik legméltatottabb étterme volt két kiemelt fogása kapcsán. Mi magunk is visszajártunk a remek thai "gulyáslevesük" és a túrógombócuk okán (lent). Előbbi szépen meglovagolta a dúló levesmániát, a hideg időben telitalálatnak bizonyult. A pisztácia-bazsalikom morzsaágyon ülő apró, puha túragombóc a mi véleményünk szerint is a fesztivál egyik legjobban sikerült desszertje, mely mind ízben, mind látványban kimerítette az elegancia fogalmát. Remek kreáció.

Akik biztosra mentek

A Stílusos Vidéki Éttermiségen szerzett jó tapasztalatok után izgalommal vártuk, hogy a pannonhalmi Viator és a veszprémi Chianti mivel áll elő. Pici csalódás ért minket, hogy csak részben kóstolhattunk tőlük újdonságokat, ezzel együtt érthető volt, hogy az év gasztronómiai rendezvényére már kipróbáltan bevált, továbbra is izgalmas és ennek megfelelően itt is nagy sikert aratott fogásokat hozott el ismét mindkét étterem, hogy azokat is megörvendeztesse, akiknek nem volt alkama három hete Villányban kipróbálni őket. Mi sem bírtuk ki, hogy ne teszteljük újra a csokoládéba mártott kacsamájat (1.), a bárányburger (4.), a zsendicekrémet (3.) és őzcombot (2.) - ez utóbbi kapcsán elmondhatjuk, hogy ennek a rendezvénynek is az egyik legkiemelkedőbb fogása volt. Az apátsági borokat pedig továbbra is szeretjük.

A legütősebbek

Minden további specifikum nélkül itt a felsorolás soktételes, mert elmondható, hogy az éttermek tényleg komolyan vették a rendezvényen való szereplést, és a fogásaikat nem bízták a véletlenre. Tehát a további kedvenceink képekben:

Ételek az óra járásával megegyező irányban: Vargánya capuccino libamájjal töltött kucsmagobmával - Villa Medici (Veszprém); Tőkehal mignon articsóka majonézzel és édesburgonya salátával - Chianti (Veszprém); Trois Chocolat - Villa Medici (Veszprém); Parmezán pannacotta spárgasalátával - Costes

Ételek az óra járásával megegyező irányban: Marinált lazac kelvirág pannacottával és mézes-citromos dresszinggel - Gresham, enyhén füstölt pisztráng almával és zellerrel - Salon; Tökleves préselt malacfejhússal és sült kápiával - Jankovich kúria; Malackocsonya chilis füllel - Gusteau kulináris élményműhely

A lenti négyesből a debreceni Ikon harcsasonkájáját muszj kiemelnünk, ahol a hal számunkra eddig ismeretlen, meglepően izgalmas textúrát nyert - a technológia felől elfelejtettünk érdeklődni.

Ételek az óra járásával megyegyező irányban: Tiszai harcsasonka grillezett spárgával - Ikon (Debrecen), Őz Pljeskavica házi ajvárral Rácvárosból - Aranyszarvas; Wagyu miniburger és Párolt oldalas burgonyapürével - KNRDY

A Baldaszti's-Zona kettősének a fogásai egyszerűen lenyűgözőek voltak: a hideg bodzás paradicsomvíz rebarbarával és málnával (1.) elvitte a levesek pálmáját! A körömpörkölt (2.) tálalása és íze a legjobbak közé emelte a fogást, ahogy a csalánpürét is a lazaccal, fürjtojással és kókuszos spárgahabbal (3.).

Baldasztiék mellett állt a Halászbástya standja, így az egyik jobb, mint a másik élményéért nem kellett messze menni... csak a két kezünk volt kevés, és addigra a gyomorkapacitásunk is. Itt a citromos tanyasi csirkét kóstoltuk zöldspárgás hollandi krémmel és fehérspárgával (2.) valamint az epres spárgás pastillát vaníliás tejfölfagylalttal (3.). A képen szereplő további két kép gazdája a győri La Mareda, ahol pedig a fönt említett gulyásfogáson túl nem tudtuk megállni, hogy bodzás kecskesajtot szilvaparadicsommal (1.) és a cikóriát tonkababbal és amarénával (4.) ne teszteljük. Ez a két desszert emelkedett a legnagyobb magaslatokba nálunk a Gresham grízestésztája mellett, amivel kapcsolatban csak azt sajnáljuk, hogy elmulaszottunk róla képet készíteni.

(A 3. számú fotót Harmath Csaba úrnak ajánlom szeretettel - Éva.)

A rácalmási Jankovich Kúriából (akikről fönt a gulyás kapcsán már írtunk), Forster Zoltán séfbarátunk koreai fogásaiból is újráztunk - kim-chiből és chilikrémes oldalasból több adaggal elpusztítottunk.

A kakukktojás

Éttermek között mindenképpen az, pláne, mert a legjobb éttermek színvonalán kínálja a portékáját a Metro. Évről évre képviselteti magát a rendezvényen, elsősorban a minőségi alapanyag-kínálatuk bemutatása céljából. Mondjuk jó alapanyagból könnyű, mondhatnánk... Annak ellenére, hogy nem étteremről van szó, vendéglátás tekintetében is az élmezőnyben vannak. Két éve a remek halakat, idén fagyasztott húspogácsákat igyekeztek megismertetni a látogatókkal. Ezek jó minőségű, ritkán beszerezhető húsfélékből (mi ír bárányt, új-zélandi wagyut és ibériai sertést kóstoltunk) készülnek, mindenféle adalékanyag, ízfokozó és tartósítószer nélkül. A nem túl bizalomgerjesztő csomagolás ellenére a húspogácsák ízletesek, szaftosak, jól elkészítettek (a bárány pl. remekül ki van faggyúzva). A húsfajtától függően széles skálán mozog az áruk, de még a legdrágább wagyu is töredékébe kerül, mintha privát húsboltban vennénk meg. Érdemes tenni egy próbát.

A Metro borkínálatában megjelent a szintén új-zélandi Fernway sauvigon blanc, mellyel nem tudtunk betelni: illata mint az érett feketeribizli. Páratlan.

Kép nélkül

Kóstoltunk még: kápia paprika brülét bazsalikom sorbet-val a 21-től, a szokásosan hibátlan focacciát és zempléni bárányt csicseriborsó pürével az Anyukám mondtától, báránnyal töltött grúz pelmenyit korianderes paradicsommártással az Aranykaviártól, kecskesajtos bélszíntatárt tölcsérben a Bocktól, "Raviolo" gulyászöldséget fondüvel a Greshamtől, quinoa rizottót harcsa cassolette-tel és zöldalmás éclairt a Paris-Budapesttől, vajhalat, szent jakab kagylót és ráknyársat a Vörös homártól, gulyáskolbászt pörköltes kenyérrel és tárkonyszörpöt a Salontól... és még néhány bort, pálinkát.

A kiállítók idén különösen jól ráéreztek, hogyan érdemes összeállítani a menüt. Talán az elmúlt évek tapasztalatai nyomán tisztában voltak a hely és a rendezvény adottságaival, így nem fordulhatott elő, hogy valamelyik étterem túlvállalja magát; olyan ételekkel készültek, melyek az adott körülmények között az előzetes elképzelések szerint jól megvalósíthatóak. Nyilván egyszerűbb dolga van egy eleve mobil kenyérlángososnak mint annak, aki kitelepülve gőzöl-főz-süt-szuvidol a kis bódéban, de láthatóan mindenki megugrotta a maga által feltett lécet.

Az időjárás évek óta nem áll a szervezők oldalán, de szerencsére a lassan monszunnak nevezendő nyár mindennapi esői is csak alig riasztották el a látogatókat. A fesztivál nem célzottan családbarát, de a kisgyerekkel érkezők sem szenvedtek hiányt semmiben.

Csupán néhány apró negatív észrevételünk akadt. Még mindig túl nagyok az adagok - ekkora kínálat mellett, ahol inkább a sokféleség kóstolása semmint az egy-kétféléből való jóllakás a cél, fele ekkora adagok az aktuális árak 60-70%-án inkább segítenék az éttermek minél szélesebb körű megismerését, és így 1,000 forintos nagy fogások helyett 5-700 forintos kisebb adagokkal messzebbre jutna a kíváncsi látogató. Továbbá nehezen lehetett ásványvízhez jutni, mert csak kevés helyen volt fellelhető - ez annak, aki hosszabb időt kíván kint tölteni evéssel, ivással, komoly problémát jelentett, különösen, ha gyerekekkel érkezett. A rendezvényt bérlettel látogatóknak pedig az jelentett bosszúságot, hogy bár áldoztak a háromnapos esemény belépőjére és a fogyasztásra egyaránt időt, pénzt, energiát, a borospoharukat nem adhatták le esténként, hanem magukkal kellett hurcolászni, vagy ad absurdum újra kellett volna vásárolni érkezéskor - ezt a rendszert talán érdemes átgondolni.

...És a főkóstoló a Bíró Lajos féle tölcséres bélszíntatárral és a Tücskös pontygulyásos bajszával:

Éva & Ádám