Emlékszünk még a filmre? Gyerekkorom egyik nagysikerű alkotása volt a mára már az ifjúsági és gyermekirodalom klasszikusává lett Michael Ende meseregényből kreált mozi, Limahl még ma is a slágerrádiókban felcsendülő szintipop örökzöld főcímdalával. A könyv egy sokrétű fantáziavilágba kalauzol el a főszereplő fiú, Barnabás olvasmányain keresztül, mintegy 26 jól szerkesztett fejezeten át. Az ebből készült film egy trilógia formájában dolgozza fel a könyv egyes részeit, ami átértelmezés nem igazán szolgált az író megelégedésére. Nem véletlen.

A fantázia egy mindenki számára privát és áthatolhatatlan világ. Vannak, akik szeretik, ha a fantáziát készen szállítják nekik, és vannak, aki szeretik maguk megteremteni és zavartalanul formálni a belső kreatív világukat, bármilyen téren legyen is szó alkotásról. Így előbbiből a műértő és műélvező, utóbbiból a művész lesz. 

Édrekes, hogy a gyerekek mindegyike még micsoda ihletettségben éli a mindennapjait az élete első jópár évében: rajzol, épít, mesél... folyamatosan alkot. Vajon mi öli ki bennük ezt az alkotási vágyat? A sablonos, korlátokkal és kötelező elemekkel teli, merev iskolarendszer? Az elismerés hiánya, mint Barnabás, a Végtelen történet főszereplőjének esetében, aki sem jó tanuló, sem jó sporotló, sem semmiben különösebben kimagasló tehetség nem volt, csak a történetek kitalálásában? Mitől marad a kreatív gyerekek csak nagyon kis hányada kreatív felnőtt korára? És mi határozza meg, hogy milyen téren lesz az? Miért olyan fontos az iskolákban az uniformizálás, az egységesített tudás átadása, amiben annyi gyerek válik kudarcra ítéltté, miközben a kellő tehetséggondozás hiányában lehet, hogy sosem derül ki, hogy épp komoly csellista, grafikus vagy épp fodrásztehetség rejlik benne. 

Hagyjuk meg a gyerekeknek az önkifejezés lehetőségét, és támogassuk őket a választott útjukon... emellett mutassunk azzal példát, hogy mi járjuk a magunk útját: alkossunk, teremtsünk szépséget, változatosságot, fantáziákat előttük, nekik, velük!

CHILIS-KORIANDERES KUKORICASALÁTA FETÁVAL ÉS LIME-MAL

Ebben a nemrég megfogalmazódott salátaötletemben az a jó, hogy bárhogy tudom variálni: a változatoknak csak a fantáziánk szab határt, így ez is valahol egy végtelen történet. Ha akarom, kukorica helyett csinálhatom csicseriborsóból, zöldborsóból, vesebabból, belugalencséből, burgonyából, paradicsomból, de akár ananászból vagy almából is. Nekem most egy üveg kukoricám volt itthon (hibátlan sóban, citromban, vízben eltett biotermék a DM-ből - ugyanez van csicseriborsóban is), ebből alkottam meg ezt a könnyű fogást pár perc alatt.

hozzávalók

1/2kg bio konzerv vagy fagyasztott (tehát forró sós vízben főzendő) kukorica

1/4 kocka vaj

1tk só

1 nagy fej lilahagyma

2 friss piros chilipaprika

1 csokor korianderzöld

15dkg fetasajt

1 lime leve

frissen őrölt bors

A kukoricát átöblítem, egy keverőtálba teszem. A vajat megolvasztom, elkeverem a sóval, és belefeorgatom a kukoricát. (Ha akarok, ezen a ponton megállok, kevés fokhagymát reszelek rá és parmezánforgácsot. Így sem utolsó.) A hagymát felkockázom, a chilit kimagozom és apróra vágom, a koriandert szintén felaprítom, és mindhármat hozzádolgozom a kukoricához. Végül a sajtot salátára morzsolom, belefacsarom a lime levét és kevés borsot őrlök rá - elkeverem. Kész is. 

...Már csak egy pohár jól behűtött Chardonnay hiányzik mellé.

Éva