Nem nagyon volt még iskola, ami kikezdte volna a mézet, sőt, a természet ajándékaként, kalóriatartalom ide vagy oda, az egekig magasztalja évezredek óta világ. A paleolit diéta viszont nem támogatja a fogyasztását. El tudom olvasni, és fel tudom fogni a magyarázatban szereplő miérteket, de elfogadni maradéktalanul nem.
Ezzel, amióta az eszemet tudom, mindig így voltam, gyerekkoromtól kezdődően, amikor a szülői szabályok és a hozzájuk tartozó magyarázatok megszülettek (már amikor ténylegesen megszülettek, és nem az "azért mert azt mondtam"-okban merültek ki). De így voltam ezzel az iskolai vagy munkahelyi szabályrendszerek értelmezésekor és alkalmazásakor is: amit nem véltem kellően megalapozottnak, racionálisnak, azt nem tartottam be feltétlen. A világot mindenkor saját szűrőn átfuttatva értelmeztem - volt is belőle bajom, de ettől függetlenül nem csinálnám, és most sem csinálom másképp. Ha a gyerekorvos mond valamit, megkérdezek másik kettőt, utánaolvasok újbb öt helyen, beszélek még másik négy anyukával, és az infohalmazt megszűrve, leszelektálva összegyúrom azt a szűk keresztmetszetnyire valót, ami kellően megfogható és elfogadható a számomra. Kezdő kismamaként a hatalmas rám nehezedő felelősség mentén talált meg a legtöbb kétely, ebben az élethelyzetben találkoztam először ilyen koncentrációban egy halom olyan dologgal, ellentmondásos, vitaindító témával, amiben semmit tapasztalatom nem volt. Jöttek is az egyik és másik oldal vehemens képviseletében a szónokok véres retorikával, no, meg a "jóakarók" a kéretlen tanácsaikkal a klasszik témákban, minthogy saját szobában aludjon-e a csecsemő vagy külön, kell-e sokáig szoptatni vagy nem, felvegyük-e ha sír vagy nem, aztán kell-e neki babaúszás vagy inkább ártunk vele, idegen nyelvvel találkozzon-e korán avagy ne... és így tovább. (Ajánlom itt lustanyu tavaly februári vonatkozó írását, amint sírva röhögök minden alkalomal, mikor elolvasom.) Én itt is a saját álláspontomat alakítottam ki mindenre vonatkozóan. Eddig ilyen metódussal úsztunk meg többek között egy két éven át tartó antibiotikus kúrát a gyerekünk esetében, és hál' istennek, kutya baja. Azzal, hogy egy véleményt fölülbíráltunk, szembementünk egy másikkal, majd meghallgattunk újabb tizet, amikből összegyúrtuk a saját tizenharmadik álláspontunkat, megkíméltük a lányunk egészségét. Biztos volt az életem során meghozott számos "önfejű" döntéseim között sok hibás, de egyrészt abból is tanul az ember, másrészt eddig egész jól ellavíroztam az életben. Nos, a diéták kevésbé komoly téttel bíró témáját illetően sem tudok kibújni a bőrömből.
A paleolit étrend esetében Szendi ki is mondja, hogy ezt nem színtírás, fanatiukusan követni ezt, mint ahogy mást sem érdemes. Én a saját paleómban igenis fogyasztok mézet, joghurtot, kefírt, túrót, vöröslencsét, zöldbabot, csicsókát és nagy ritkán kukoricát. Ezekben olyan mennyiségű vitamin és ásványi anyag van, hogy azt gondolom, kár értük, mert több jön be a réven, mint ami elmegy a vámon - és nekem így is működött. Csodálatosan. Ettől függetlenül a nyírfacukorra való átállás rögös útját járjuk, de a méz sosem fog kikopni az étrendünkből.
MÉZES-MASCARPONÉS-CSOKIS EGYSZEREGY TORTA
hozzávalók
a tésztához
5 tojás
1 csipet só
3ek méz
2ek cukrozatlan kakaópor
2ek teljeskiőrlésű liszt
1kk sütőpor
a töltelékhez
1/2kg mascarpone
3ek méz
50g 70% kakaótartalmú csokoládé
a díszítéshez
20g 70% kakaótartalmú csokoládé
...esetleg pisztácia, friss mentalevél, stb.
A sütőt beállítom 180 fokra. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját a mézzel fehéredésig verem egy gépi habverővel. Hozzáadom a lisztet, a kakaóport és a sütőport, a kézimixerrel összedolgozom. A fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és összeforgatom a kakaós masszával. Az így elkészült tésztalapot egy sütőpapírral kibélelt sütőformába öntöm, elegyengetem, és 20-30 percre beteszem a sütőbe. (20 perc után tűpróbával /fanyárs, fogpiszkáló, hústű, stb. segítségével/ megnézem, hogy kész-e. Akkor kész , ha a tűt szárazon húzom ki a tésztából.)
Amíg a tészta sül, elkészítem a krémet. Ehhez egész egyszerűen a jól lehűtött mascarponét a mézzel habosra verem. A tábla csoki felét bennehagyva a papírjában egy nehéz tárggyal (késnyéllel, kloffolóval, mozsártörővel) összezúzom, és beleszórom a mézes sajtkrémbe, majd óvatosan beleforgatom egy spatulával. Felhasználásig hűtőben tartom.
Amikor a tészta elkészült, kiveszem, hagyom kicsit kihűlni, majd lefejtem róla a sütőpapírt. Tetszőleges formájúra és vastagságúra vágom, lerétegzem és kívül mindenütt bevonom a krémmel. Végül a maradék csokiból egy nagylyukú reszelővel reszelek a tetejére, és ízlés szerint megszórom tört pisztáciával és mentával.
Ennek a tornának az esetében is elmondható, hogy egyszerűsége miatt óriási variációs lehetőségeket rejt magában. Lehet narancsvirágvízzel és narancshéjjal, kardamommal variálni vagy chilivel és vaníliával, esetleg mandulával, mákkal. Bármi játszik.
Éva
