TAVASZI KAPROS, JOGHURTOS SPÁRGAKRÉMLEVES
Gyerekkoromban nem szerettem a leveseket. Talán azért, mert a hagyományos jelzővel illetett mai magyar konyha levesei kevés kivétellel többnyire mindent bele egytálételek. Szinte egyikből sem hiányozhat a jól bevált répa-zöldség páros, a zöldfűszerek használata a petrezselyemre és kaporra korlátozódik, ha pedig nem hús-, krumpli-, vagy cukros gyümölcsleves, akkor nehéz hüvelyesekből készül... persze csipetkével, kolbásszal, csülökkel, stb. Nem kimondottan habkönnyű felvezetők egy főétel előtt. Sajnos elmondhatjuk, hogy az egykoron nagyon egészséges és sokoldalú, nagyobb mértékben zöldségeken, gabonaféléken, gyümölcsökön, kisebb mértékben halakon, húsokon alapuló magyar konyhát a történelmi előzmények nyomán kialakult politikai, gazdasági elszigeteltség és az ezek mentén hosszú ideig fennálló hiánygazdáság jelentősen "megreformálta". A táplálóból laktató lett. A zöldséges kölestálat leváltotta a hús-krumpli, hús-galuska, hús-rizs párosítás, a friss vagy párolt zöldségek és gyümölcsök helyett a vitaminokat nélkülöző, szétfőzött savanyúság és befőtt tele cukorral kíséri az amúgy is nehéz ételeket. A "házias jelleg" csak egy jó sajtó ezeknek a fogásoknak, amiken egyébként magam is nevelkedtem. Nem volt más, ezt kellett szeretni - szerettem is. Ma is el-elcsábulok, de már nem ez képezi az alap étrendemet, és próbálom a család gasztronómiai látókörét is ettől eltávolodva minél jobban tágítani. Úgy vélem, hogy az egykor a földeken kapáló, egész nap fizikai munkát végző ember étrendje nem képezheti a ma urbánus emberének étrendjét. Sajnos a magyar konyha a legkisebb mértékben sem idomult a mai kor magyar emberének kevés szabadidővel és kevés mozgással jellemezhető életvitelének táplálkozási szükségleteihez. Az előző generációknál az ismeretszerzés és kellő tájékozódás lehetőségének, ebből fakadóan pedig a tudatos táplálkozás igényének hiánya egy, a végletekig korlátolt étkezési kultúrát örkített át anyáról lányára, egyoldalú, korszerűtlen alapanyagok és főzési technikák formájában. Abban az érában éltem az életem első felét. Jó volt, szép volt, kirándulgatok is oda néha örömteli nosztalgiával, de ennyi. Szokta is a Nagybátyám kérdezni, hogy "Hogy fajzott el az Éva ennyire?". Sok impulzus ért, és hagytam, hogy hassanak rám. Nos, így.
De vissza a levesekhez. Az én konyhámban a levesek többnyire zöldségkrémlevesek egy-kétféle zöldségből, alapléből, zöldfűszerből és joghurtból, vagy különleges keleti megoldások, mint például egy marokkói vöröslencseleves, egy jó tom yum goong, tom kha gai, szechwani leves, stb. A krémlevesek a magyar konyha rántással készülő főzelékeit is kiváltják nálunk, de még hogy! Hál' Istennek, mindenki nagy rajongója a családban, így megúszom a hétköznap esti több órás konyhábanállást, t.i. ezeket a leveseket max. 15 perc alatt az asztalra lehet varázsolni... és ennek a töredéke alatt fogynak el. Pár kalória, pár perc munka - így könnyű!
Ennek jegyében egy igazán frissítő tavaszi villámrecept:
Hozzávalók
1 nagy póréhagyma
6ek olívaolaj
1/2 tk só
15-20 szál zöldspárga
1l csirkealaplé (a 15 percbe nem fér bele, hogy minden alkalommal ezt is külön elkészítsem, de remek bio leveskockákat lehet kapni, ami minden adalékanyagtól, mint aroma, ízfokozó, csomósodásgátló, tartósítószer, stb. mentes)
1 nagy csokor friss kapor (vagy ennek megfelelő mennyiségű fagyasztott)
2dl joghurt
frissen őrölt bors
A póréhagymát hosszában kettévágom, és alaposan kimosom a földet a rétegek közül. Ezek után feldarabolom, és a felhevített olajon a sóval puhára párolom, időnként kevergetve. A spárgák fás végét, ha van nekik, letördelem, a csúcsait (kb. 5cm-t) levágom, félreteszem, a szárát centis darabokra aprítom. Ha a hagyma megpuhult, mehet bele a felaprított spárga. Nagyjából 5 perc elteltével, ha gondosan kavargattam, megpuhul a spárga is. A fazekat leveszem a tűzről, a zöldségekhez hozzáöntöm az alaplé felét, és egy botmixerrel teljesen lepürésítem. Ekkor jöhet a többi csirkelé, valamint a spárgacsúcsok. Visszateszem a levest a tűzhelyre, és első forrásig melegítem. Így nem vész el a vitamin, és a csúcsok is roppanósak maradnak. Végül belekeverem a kaprot és a joghurtot, sózom, borsozom, ha még szükséges.
Hidegen, melegen egyaránt fogyasztható. Szép estét!
Éva
