Igen, mindenki minden évben tűkön ülve várja a nyarat. A meleg, a napsütés, kint lenni a szabadban, a fesztiválok, a társasági események, a kerti partik, az utazások, a vízpart, a könnyű nyári viselet, az illatok, a színek, az ízek... Ezt jelenti a nyár többnyire mindenkinek. Az úszómestert kivéve, aki a strandokon strázsál naphosszat. Nem irígylem.
Nekem és a főzés többi megszállotjának mindezen élményekhez társul a piac látványa. Május-június környékén gyakorlatilag kirobban a természet, és elkezdni ontani magából a színesebbnél színesebb, illatosabbnál illatosabb terményeket, és ez tart egészen nagyjából szeptemberig. Mi meg tobzódunk a piacon, meg persze a konyhában. Azonban a nyár elmúltával sem áldoz le még a természetnek, hiszen ekkor vált ruhát a természet, és jönnek az őszi csodák színekben, ízekben egyaránt, vele pedig a szilvák, tökök, káposzták, körték, almák, spenót, sóska, brokkoli, padlizsán... soroljam?
Ahhoz azonban, hogy a természet a szépségét a tányéron is megmutathassa, tudni kell gyengéden bánni azzal, amit ad. Egy "házias" főzelékben péppé főzött, elsápadt, elfáradt kelkáposzta nem igazán hasonlít egykori zsenge önmagára. Ellenben ha csak blansírozzuk a leveleit, és úgy használjuk fel, a vakító, élénk színű, üde látvány mellett az íz és az állag is több jóval kecsegtet, arról nem is beszélve, hogy vitaminból is sokszor annyi jut nekünk, amiből pedig a tél felé arccal nem árt, ha alaposan feltankolunk.
KELKÁPOSZTÁS-NARANCSOS HÁZI CARBONARA TÉSZTA
hozzávalók
1 tojássárgája
10dkg finomliszt
1kk só
kevés víz
10dkg pancetta
1/2 kocka vaj
2 gerezd fokhagyma
20dkg parmezán sajt
2 tojás
néhány levél kelkáposzta
1/2 narancs héja és 1ek narancslé
1/2 szerencsendió
frissen őrölt bors
A lisztből, tojássárgájából, sóból és vízből tésztát gyúrok, Pár percig dagasztom, majd folpackba csomagolva 20 percen át hűtőben pihentetem. A kelleveleket egy percre gyöngyöző, majd jeges vízbe mártom. Alacsony lángon kiolvasztom vékony csíkokra szelt pancetta zsírját, hozzákeverem a vajat, az így kapott zsiradékon megfonnyasztom a zúzott fokhagymát. A tésztát először lisztezett deszkán, majd tésztagép segítséségvel több adagban vékonyra nyújtom, feltekerem, és tetszőleges vastagságúra vágom – ugyanyilyen széles csíkokra szelem a blansírozott kelleveleket is. Sós, lobogó vízben bő fél perc alatt készre főzöm a tésztát, és a főzővizéből egy merőkanálnyival együtt a fokhagymás pancettához forgatom. A parmezán felét, a narancs héját és a szerecsendiót lereszelem, a narancslével együtt a felvert, megsózott tojáshoz keverem, amit gyors mozdulatokkal összeforgatok a tésztával. Végül a kelcsíkokat is a tésztához adom. Tányérokba szedem, és parmezánforgáccsal, frissen őrölt borssal kínálom.
Éva