Vicky, Christina, Barcelona után szabadon. Nos, a mi élményeink távol maradtak abban az egy ott töltött hónapban a film főszereplőinek az élményeitől, cserében volt penészes konyhájú, poros, pókhálós nappalijú házinéni, vontatott nyelvórák, tikkasztó hőség és egy-két emkélezetes buli, meg örökzölddé lett aranyköpés.
Nem sok memoárt hoztam el magammal a kint töltött időszakból, beleértve a mára megmaradt szókészletemet is. A nyelvtanfolyam keretei között megélt egynéhány rossz emlék ellenére mégis jószívvel emlékszem vissza rá - már amire emlékszem belőle. A 17 évesen az USÁ-ban cserediákként megismert madridi Christina barátnőm 8 évvel későbbi viszontlátásának és helyi vendégszeretetének élményére, a féktelen partikra, a vinnyogva röhögős felismerésre egy tűzijáték alkalmával, hogy a néni szájából kicsúszó "muy duro" kifejezés türkörfordítása a magyar "nagyon kemény"-nek, a megelégelt mocskos konyhának való nekiveselkedésünk során Dórival számtalanszor a szánkat elhagyó "hay de todo" (van itt minden) kínunkban röhögős felhördüléseinkre az egyre feltáruló szenny láttán, a WC- majd az azt követő utcajelenetre (Dóri, Te tudod), Toledotól Segovián át Granadán keresztül Malaga iktatásával Barcelonáig a csodás városokra, amit a nyelvtanfolyam leteltével volt szerencsém végiglátogatni az akkor szerelemmel, az azt követő dél-európai túránkra a legjobb barival és a néhai kis Ford KÁ-mmal... és az egyetlen dologra, amit fizikailag elhoztam magammal. Az egyetlen konyhai műveletre, amire a házi nénim képes volt, ezzel együtt mindenkinél jobban csinálta: az ő paellájára (ejtsd: páéjjá!).
A néni semmit nem tudott főzni. A háztartásvezetéssel is, mint az a fentiekből kiderül, minden tekintetben komolyan hadilábon állt. A paellájában viszont verhetetlen volt. Azelőtt és azóta sem ettem olyan tökéleteset. Természetesen elkértem tőle a receptjét, hogy hazahozzam az ízt megmutatni a barátaimnak. Azóta sokszor csináltam. 14 éve őrzöm a kézzel, spanyolul írt útmutatást. Van nekem egy hatalmas Culinaria Spain könyvem. Ott lapult majd másfél évtizeden át a papiros. Nemrég egy észak-spanyol borvacsora menüjének az összeállításához hívtam segítségül a "lexikont", amiből kivettem a féltve őrzött ereklyét, hogy amikor magammal viszem a könyvem, el ne hagyjam. Azóta ráadásul elköltöztünk, nekem meg fogalmam nincs, hogy hová tettem, hol keressem. A receptet ugyan kívülről tudom, nemrég be is vittem a gépembe, de az a kopott, kézzel írt A4-es... az valahol meg kell, hogy legyen!
PAELLA
hozzávalók
2 megtisztított nagy tintahal
30dkg egész királyrák
1 egész aranydurbincs
30dkg feketekagyló (a fotóról ez lemaradt)
1 egész fej fokhagyma
2 fej vöröshagyma
3 zellerszár
2 kápia paprika
1 chili
1l víz
1 üveg száraz fehérbor
só, bors
1 lime
1/2kg kerekszemű rizs
1 csipet sáfrány
A halat kifilézem, a hal fejét, gerincét, a rákok fejét és a lefejtett páncéljukat az 1l hideg víz illletve az üveg bor elegyével felteszem főni. A halfilét és a rákfarkakat későbbi felhasználásra félreteszem. Amikor a lé felforrt, lehabozom, visszaveszem a lángot, és további félórán át főzöm, majd leszűröm, sózom. A tisza lében pár perc alatt megfőzöm a kagylót, kiemelem, félreteszem. Az így elkészült halalaplében a sáfránnyal alkalmi kevergetés mellett megfőzöm a rizst. Közben egy felforrósított mélyebb serpenyőben kevés olajon megpirítom a megtisztított és felcikkelyezett hagymát, a zúzott fokhagymát, a felcsíkozott kápiát, chilit, és zellerszárat – félreteszem. Egy következő körben egy-egy perc alatt lepirítom a felkarikázott kalamárit, a felkozkázott halat és a rákfarkakat. )Vigyázni kell, hogy tényleg rövid idő legyen, mert könnyen túlkészülhetnek ezek a delikát hozávalók.) Sózom, borsozom. A kész rizst a zöldségekkel és a tenger gyümölcseivel összeforgatom, lime-gerezdekkel kínálom forrón az edényből.
¡Que aproveche!
Éva
