Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy a sokadik évados, ezúttal már a Szerecsendióba befészkelt, egyre magasabb színvonalat képviselő privát borkóstolóból lett borvacsoráink alkalmával része lehetek az alkotó keménymagnak, és velük ötletelhetek az aktuális tematikákon, az ételsor összeállításán, emellett teljes szabadkezet kapok a desszert elkészítésében. Ez nagy bizalom a csapat részéről az irányomban, ami amellett, hogy jó érzéssel tölt el, némiképp nyomást is gyakorol rám. 

A legutóbbi menta témakörnél ajánlottam a szakácscsapatnak néhány már jól bevált receptemet. Ők a mascarponés mézes csokitorta mellett tették le voksukat, amit mentával bolondítottam volna, de engem foglalkoztatott a gondolat, hogy a múltkori gyömbéres körtetorta után most ne egy újabb egész tortával, hanem tányérdesszertel tegyük változatossá az eseménysort. Ráadásnak az egykori Czifray versenyen való indulásunk során a tejbegríz témában legyártott kókusztejes rizspuding mézes-mentás pisztáciapesztóval újraalkotása azóta sem hagyott nyugodni. Ma már ugyan sem tejet, sem tejszínt, sem rizst nem igen használok, spannolt a gondolat, hogy ezt a desszertet legyártsam egy más formában, paleolit módra.

A körülmények, ahogy maga a desszert egy új felállásban minden előzetes próba nélkül készült, az szinte leírhatatlan. Hozzávalók: egy ritkán, de pont aznap órákon át ordító kétéves, egy folyton kiömlő szekrény, egy aznap a távozását bejelentő szeretett ember okozta trauma, és a stressz, hogy az arányok találomra történő megválasztása eredményeképpen semmi nem áll össze, vagy túlzottan összeáll, és ehetetlen lesz, így pont 15 ember drága vacsoráját ronotm el. 

Sírástól fojtogatva indultam el a tepsi pannacottának remélt kreálmánnyal, a bedobozolt pesztóval, néhány sült wontonlappal és egy halom kétséggel a hónom alatt. Sok területen foglalkoztatott a "Most mi lesz?" kérdése. Mikor megérkeztem, nem tudtam lazítani. Hiába a bubik, a borok, a jó társaság, az ígéretes este... két fogás között kimentem, és alaposan kibőgtem magam. Aztán könnyebb lett valamivel. Közben persze nem tudtam nem értékelni a gondosan összerakott és bámulatosan tálalt fogásokat: volt ott mentás sült kápiafalatok fetával és csicseriborsóval, mentás zöldborsófőzelék pankós bélszínrolóval, bárányborda gránátalmás tabbouleh-vel... és aztán ugrott a majom a vízbe. Annyit már lazultam akkorra a boroktól, hogy beletörődtem az esetleges bukásba, mikoris jött a megdöbbentő reakciósorozat a talalás megkezdésekor... pláne utána. Az első a tepsi megvágásakor, hogy "ezzel nem sok baj van"... majd hogy "ez beszarás jó"... aztán hogy "ez egy csúcséttermi desszert", majd az áradó dícséretek, hümmögések, sőt puszik sora. Szinte mindenki újrázott, szerencsére volt miből. Volt, aki csomagolt, hogy a kedvese is megkóstolhassa otthon. Addigra már nem a stressztől, hanem a meghatottságtól bőgtem: soha ennyi dícséretet még egyetlen fogás sem kapott, amit életemben csináltam! Végül elkérték a receptet is, amit tekintve, hogy gyakorlatilag végigimpróztam a készítést, úgy kellett kissé borgőzösen visszaidéznem, nagyjábóli mennyiségekre belőnöm. Másnap aztán visszakaptam a saját receptem immáron írásban, e-mail-en, én pedig megcsináltam még egyszer, újfent kicsit másként, hogy megoszthassam Veletek.

KARDAMOMOS-LIME-OS KÓKUSZPANNACOTTA

hozzávalók

1l kókusztej

1 citromnád

1ek frissen őrölt kardamommag

1/2 lime leve és héja

12 zselatinlap

12dkg nyírfacukor

10dkg kókuszreszelék

tálaláshoz extra lime-héj és tökmagolaj

A zselatinlapokat hidegvízbe áztatom. A kókusztejet a négybe vágott citromnáddal, a kardamommal és nyírfacukorral felfőzöm, majd a citromnádat kiemelem a tejből, a zselatinlapokat kifacsarom, és a forró pannacottaalapban csomómentesen elkeverem. Hozzádolgozom a kókuszreszeléket, majd mikor kicsit kihűlt, akkor adom hozzá a lime levét és a héját, hogy a benne lévő vitamin ne szálljon el. A pannacottát egy folpackkal bélelt szögeltes, magasabb falú, kisméretű tepsibe öntöm, vagy kisebb formákba, és pár óra alatt hagyom hűtőben megdermedni.

Tálaláskor a formákból tányérkokra borítom a pannacottát, vagy a tepsiben felkockázom, úgy emelem át tányérokra, reszelek rá extra lime-héjat és körbeöntözöm tökmagolajjal. Lehet még búzavirággal vagy egyéb ehető kék virággal díszíteni.

Éva