Egy maximalistánál ez a szó ismeretlen. "My way or no way." Nem egy könnyű viselni ennek jellemvonásnak a terhét - sem a magam, sem a környezetem számára esetenként. A perfekcionizmus a munkában persze jól jön... bár olyan is van, hogy épp kontraproduktív. Az eredmény vonatkozásában fontos számomra a legjobb. Az oda vezető úton a módszerek tekintetében már inkább megengedő vagyok.

A kompromisszum a paleolit étkezésben dob némi mentőövet a hétköznapokon, így a nagy szerelemmé lett reggeli zabtejes-mézes-fahéjas kávémat is lelkiismeretfurdalás nélkül élvezhetem, ahogy a parmezán is elfér az ételeimben, és alkalmanként az sem jelent gondot, hogy megegyem a gyerekek reggeli maradékát... már ha van maradék. Jelen esetben a kicsi gondoskodott róla, hogy nekem ne jusson a kompromisszumból se.

KÖRTÉS-SÜTŐTÖKÖS ZABKÁSA KÓKUSSZAL, KARDAMOMMAL

hozzávalók

3dl zabtej

2dl hengerelt zabpehely

1 körte

10dkg sütőtök

1tk kardamom

1tk fahéj

1ek méz

2ek kókuszreszelék

1 marék mandula

A zabtejet felhevítem, beleszórom a zabpelyhet valamint a meghámozott és felkockázott tököt, hozáadom a fahéjat és a kardamomot. Alkalmankénti kevergetés mellett fedő alatt 10 percig főzöm. 10 perc elteltével a főzetnek kásásnak, kicsit nyúlósnak kell lennie. Leveszem a gázról, és hagyom valamennyire kihűlni, hogy majd amikor hozzáadom a kimagozott, felkockázott körtét, a mézet és a kókuszpelyhet, akkor azok vitamintartalmából minél többet megőrízzek. Durvára vágott mandulával tálalom.

Éva