Az év estéje címen vonult be a tegnapi közös főzéssel egybekötött társasági borkóstolás a 2013-as naptáramba. 

A privát önszerveződésű, Borkör munkacímen futó, Annácska szakmai irányítása mellett műkedvelgető galerink ezúttal nem irodai tárgyalókban vagy étteremben gyűlt össze borokat és hozzájuk illő falatokat kóstolni, hanem egy hirtelen jött kezdeményezés nyomán egy főzőkonyha és étkező hangsúllyal kialakított "gasztrotérben" találkozott a belvárosban zacskókkal felszerelkezve. A zacskókban borok és a csapatokra osztott brigád által kifundált, a borokhoz passzintott ételek alapanyagai rejtőztek, amiből aztán mi magunk készítettük el a vacsorát együtt, tizenöten.

Jocival a helyszínre érve kis tanakodás után bizonytalan léptekkel megindultunk a Nagymező utcai bérház első emeletére. Belépve pazar enteriőr, a célnak leginkább megfeleltetett terek, gyögyörű fények, ellenállhatatlan kajaillat, késcsattogás, rotyogás, pohárkocogás, remek társaság és karácsonyi jazz standard-ek lágy dallamai fogadtak. Mámoros hangulat kerített a hatalmába: a huszaséveimet idézte az élmény, amikor rengeteget jártunk össze nagyszámban, barátok főzni, borozni, ünnepelni, nagykanállal közösen falni az életet. Az ablakon át az utca ilyenkor megszokott karácsonyi fényeinek látványa fokozta a hangulatot, bent az üdvözlő poharak tartalma, a másodpercenként hol itt, hol ott elcsattanó humor, a keresztbe kíváncsiskodók kérdéseire adott "nemmondommegmeglepetés" válaszok homályába burkolt suttyom előkészületek okozta izgatottság tetézték az élményt. Nem hittem, hogy ezt lehet még fokozni, aztán eljutottunk oda, hogy nekiláttunk feltálalni a saját kreációinkat, és elfogyasztani a többiekét.

Pazar. Ennél jobb szóval nem is illethetném a menüsort. Mi öten, Annával a csapatunkban, az előételért feleltünk: a bor jegyei ismeretében a passzoló ízekből kombináltunk fogásokat, vagyis a gombhoz varrtuk a kabátot. Így a választott fehér mellé egy fúziós busa cevichét kínáltunk, a rozéhoz pedig a lenti fogást. Jóleső dícséreteket zsebeltünk be az eredményért. A folytatásban a fiúk resztelt borjúmájat tálaltak karamellizált hagymával, paszternákpürével, zölddióval, ezt követően kacsamellsztéket karácsonyi fűszerezésű lilakáposztával és sütőtökkel, végül egy mennyei gorgonzolás sajttorta érkezett a "desszertcsapattól" sóskaramellás csokifagyival és egy hamisítatlan házias, gazdagon megrakott meggyes pite.

A borok a tudatos ízalkotás nyomán bámulatosan hamonizáltak az ételekkel, a társaság pedig, mint mindenkor, felemelő volt. Egyszerűen egy minden pontján tökéletes estét élhettem meg, amit ezúton is köszönök Nekik, akik ott voltak, és azzá tették... ahogy a kedves szavakat is, amelyekkel a tegnapi fogásainkat és amúgy meg a blogot illették. Megbeszéltük, ezen túl csak így csináljuk. Hazatalátunk a programunkkal. Csak tudnám, hányat kell aludni a következőig! 

GRÁNÁTALMÁS GRÉPFRÚT CARPACCIO FÜSTÖLT PISZTRÁNGGAL ÉS ÉDESKÖMÉNNYEL

hozzávalók

1 édeskömény

1-1 pink és fehér grépfrút

1 tálca melegen füstölt pisztráng

4ek olívaolaj

2ek aprított friss korianderzöld és menta

1/2 gránátalma

frissen őrölt bors

Az édesköményt megmosom, félbe vágom, hajszálvékonyra felszeletelem, majd az így kapott szálakkal megágyazok a tányérokon. A grépfrútokat alaposan meghámozom, hogy a keserű héjából ne maradjon semmi a gyümölcshúson. A gerezdeket filézem, azaz óvatosan kifejtem a hártyákból, ha nagyon vastagok, hosszanti irányban félbe vágom őket. A vékony grépfrútszeleteket váltott színekben körben elrendezem az édesköményágyon, és tördelek rá a halból. A koriandert és a mentát felaprítom, elkeverem az olajjal, amivel aztán megcsorgatom a carpacciot. Végül megszórom a gránátalmamagokkal és borsot tekerek rá.

Anna meg alább mondja, hogy melyik bort kínálta hozzá... vagy inkább melyik borhoz tálaltuk ezt a friss, ress, fanyar, füstös tálat.

Éva