"...Elolvadásig." "...De finom lenne!" - visszhangzanak a fejemben Szécsi Pál távolból felsejlő szavai. De mi közöm nekem Széchy Pálhoz? Ezt csak a céklaimádatom művelhette velem, amikor a villát a számhoz emeltem végre a fotók elkészültét követően. Hát itt kérem, nem csupán lenne, de az is! Finom! Mit finom? Isteni! A cékla egy méltatlanul elhanyagolt zöldségünk, amit pedig annyi, de annyiféleképpen el lehet készíteni, mert minden jól áll neki: az édes, a sós, a csípős, a savanyú, a sütés, a főzés, a nyers lét, a húsok, a gyümölcsök, a zöldségek, a hideg, a meleg, de inni sem utolsó élmény. Emellett még nagy erénye a magas vastartalma, az alacsony kalóriatartalma, a szép színe, a hosszú eltarthatósága. Soroljam még?
Most édesen-csípősen, nyersen, salátának, gyümölccsel, házilag füstölt libamellel megkoronázva mutatkozik be.
TÁRKONYOS-NARANCSOS-GRÁNÁTALMÁS CSÍPŐS CÉKLASALÁTA ASZALT VÖRÖSÁFONYÁVAL ÉS HÁZILAG FÜSTÖLT LIBAMELLEL
hozzávalók
a füstölt libamellhez
1 libamell
1tk só
frissen őrölt bors
1 marék rizs
1 marék nádcukor
1 marék szálas teafű
1 rozmaringág
a salátához
1 cékla
1 alma
1/2 lime leve
az öntethez
1 narancs leve és reszelt héja
1 gránátalma leve
4ek olívaolaj
1ek friss aprított tárkony
1/2 kimagozott, kierezett chilipaprika
2cm friss gyömbér
1 gerezd fokhagyma
1ek balzsamecet
1 marék aszalt vörösáfonya
díszítéshez tökmagolaj és retekcsíra
A libamell bőrét beirdalom (csak a húsig vágom meg a bőrt, a húsba vigyázok, hogy ne vágjak bele), a sót és a borsot alaposan beledörzsölöm a hús mindkét oldalába, majd lefedve egy-két napra hűtőbe teszem.
Az almát héjastól, a céklát meghámozva egy nagylyukú reszelőn lereszelem, ráfacsarom a lime levét, az egészet összeforgatom, majd bedobozolom, és szintén hűtőbe teszem, hogy az ízek összeérjenek. A salátaöntethez a narancs és a gránátalma kipréselt levét, előbbi reszelt héját, az olajat, az ecetet, a felaprított chilit, a lereszelt gyömbért és a fokhagymát valamint az aprított tárkonyt elkeverem, beleáztatom az áfonyát, és ezt is lefedve hűtöm egy napig, hogy az áfonya megpuhuljon. Pár óra elteltével a salátát és az öntetet benne az áfonyával házasítom, és így érlelem tovább felhasználásig. Ebből egyértelmű, hogy nagyjából egy-két nappal előre lehet dolgozni, ha vendégséget is várunk.
A libamell füstöléséhez segítségül hívtam Tomakonyha receptjét, ami szerint egy nem teflon bevonatú wokot kibélelek egy jó nagy darab alufóliával, az aljába beleszórom a rizst, a cukrot és a teafüvet, beleteszem a rozmaringágat (és/vagy amilyen fűszert szeretnék), majd elkezdem magas lángon égetni. Közben a libamellet lemosom, megtörölgetem, és amikor már a rizses keverék a wok alján füstöl, fölé teszem a mellet bőrével lefelé egy rácson. Beborítom egy másik nagy darab fóliával, és az alsó valamint a felső fóliák széleit jól összenyomkodom, hogy ne menjen ki a füst. A lángot visszaveszem közepesre, és egy fedőt teszek a wokra. 15 percig füstölöm így a libamellet, majd leveszem a lángról, és további 8-10 percet hagyom a fedő alatt pihenni. Eztuán kicsomagolom, a hús mindkét oldalát magas lángon fél perc alatt kérgesítem, majd eldöntöm, hogy melegen kínálom a hideg saláta mellé, vagy kihűtöm, és úgy szeletelem. Én az utóbbit választottam.
Ekkorra már a saláta teljesen összeért. Egy tálalógyűrűvel halmokat rendezek a salátából a tányérokra, libamellszeleteket teszek mindegyik kupac tetejére, végül körbecsöpögtetem tökmagolajjal, és megkoronázom kevés retekcsírával. Most akkor mondja azt valaki, hogy az ünnepi asztalon nem mutatna gyönyörűen ez a "semmilyen" zöldségből készült fogás!
Éva
