"A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett. Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.

A Márton-napi liba-lakomáról szóló elsőírásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át." - írja a leghitelesebb forrás, a www.martonnap.hu.

Nos, a hosszú hagyományokra visszanyúló ünnepet mi is megültük szűk baráti körben egy csupa liba menüsorral, aminek nyitánya az alábbi libamájgolyó volt. A sort házi füstölésű libamellsaláta folytatta balzsamos céklával, körtével és aszalt málnával, majd egy szilvás-chilis vöröskáposzta krémleves következett (hasonló itt), a főfogás egy egyben sült libapecsenye volt keleties fűszerezésű édeskrumplirétessel (hasonló magyarosan elkészítve itt), és egy végül egy megypálinkába áztatott aszaltmeggyel töltött csokis gesztenyegolyó (hasonló itt) lett volna a zárás... ha durranásveszély miatt meg nem hiúsította volna a vendégsereg.

Bonyolultnak hangzik, de muszáj elhinni: nem az! Gyakorlatlan kezek is könnyen elkészíthetik, ráadásul ér előre.

LIBAMÁJGOLYÓ ÉTCSOKIS LIBATEPERTŐMORZSÁBAN  KARDAMOMOS NARANCSZSELÉVEL

hozzávalók

1kg libamáj és libaháj együtt

1l tej (alternatív tejek is jók, de a tejsav segít a textúrát lágyítani)

5 gerezd fokhagyma

1ek+1tk só

frissen őrölt bors

6dkg vaj

a morzsához

15dkg ropogós libatepertő

15dkg jó minőségű étcsoki (kb. 65% kakaótartalommal)

3ek nyers nádcukor/nyírfacukor

a zseléhez

8 zselatinlap

2 narancs leve és az egyik reszelt héja

1ek méz

1/2tk őrölt kardamom

díszítéshez juharszirup

A libamájat előző nap bepácolom sós, fokhagymás tejbe, és hűtőben érlelem egy napot. 

Sütéshez egy, a libamájra méretezett magasfalú edényben a libahájat alacsony lángon teljesen felolvasztom. A libamájt a pácból kiemelem, letörölgetem, és elmerítem a megolvadt libazsírban. Lefedem, és alacsony lángon sütöm kb. 15 percet, félidőben megfordítva. Amikor a máj készen van (vigyázni kell, nehogy túlsüssem, mert megkeményedik), kiveszem a zsírból, nagyobb darabokra vágva egy aprítógép tartályába teszem az 1tk sóval, frissen őrölt borssal, a zsírból 3ek-nyival és a vajjal. Alaposan lepürésítem, majd jól lehűtöm, hogy formázható legyen.

A narancszseléhez a zselatinlapokat hideg vízbe áztatom. A narancsok levét kifacsarom, egy keverőtálba öntöm, belereszelem a naracshéjat, és elkeverem benne a mézet a kardamommal. A zselatinlapokat kifacsarom, visszateszem az áztatóedénybe, és forrásban lévő 2-3ek vízzel leforrázom, a vízben gyors kézmozdulatokkal feloldom a lapokat, majd a fűszeres narancsléhez öntöm, és jól elkeverem. Egy kisebb méretű, folpackkal bélelt szögletes tepsiben teszem be a hűtőbe, hogy megdermedjen.

Összeállítani már igazán gyerekjáték ezt a mutatós és ízletes fogást. A csokit és a tepertőt késsel vagy aprítógéppel felaprítom (a rusztikusabb hatás érdekében én kézzel dolgoztam), és egy kis gömbölyű tálkában elkeverem a cukorral. Szeletelek a zseléből, és a tányérokra fektetem. A májpüréből kiskanálnyi adagokat golyóvá formázok, és meghempergetem a morzsában, majd a zselécsíkokra ültetem őket. Végül juharsziruppal díszítem a tányérokat.

Ugye, hogy nem is olyan bonyolult?

Éva