Frittata. Egy, az omlethez hasonlatos olasz tojásos fogás, aminek megvan a közel-keleti (eggah), spanyol (tortilla) vagy épp más megfelelője a régiókra jellemző módosított ízösszetevőkkel. A hozzávalókat tetszés szerint alakíthatjuk, de jellmezően sok zöldség, valamilyen sajt és/vagy hal/felvágott kerül bele illetve esetenként zöldfűszer. Ezek elegyét tulajdonképpen a tojás tapasztja össze, tehát inkább minden egyébből áll a fogás, semmint a tojásból, de a sütés végére, amikor a tojás megszilárdul, maga is szépen megmutatkozik. A frittatát az omlettől az különbözteti meg, hogy a "töltelék" nem a félig sült tojásra kerül rá, amit aztán összehajtanak, hanem a nyers tojással összekeverendő minden belevaló, ami masszát aztán alacsonyabb lángon kell megsütni mindkét oldalon (akár serpenyőben, akár sütőben), hogy aztán végül tortaszerűen felszeletelve kerülhessen a végeredmény a tányérokba.
Jellegénél fogva a frittata alkalmas reggeli fogyasztásra, hidegen felkockázva piknikre, gyerekzsúrra, két szelet kenyér közé téve uzsonnának, de egy luxusabb változat akár egy vacsora előétel fogásaként is feltálalható.
Nálunk a tonhalas ételek nagyon közkedveltek. Korábban már készítettem nagyjából a mostani receptben fellelhető összetevőkből álló, hasonló omlettet, illetve egy másikat, amit aztán burritonak feltekertem búzatortillával. Most frittata készült a zöldségekből, a halból és a sajtból... egymás után kétszer.
TONHALAS-KÁPIÁS-RÉPÁS FRITTATA
hozzávalók
2ek olívaolaj (én a tonhal olaját használtam)
1/2 fej lilahagyma
1 szál újhagyma
1 nagy doboz tonhalkonzerv
1 kápiapaprika
1 közepes répa
100g fetasajt
1ek friss/szárított oregano
1ek friss/szárított majoránna
1kk só
frissen őrölt bors
3 gerezd fokhagyma
6 tojás
Az olajat közepes lángon felhevítem. A hagymákat apróra felkockázom, és az olajhoz adom - megdinsztelem. A kápiákat szintén picikre felkockázom, egy keverőtálba teszem. A répát meghámozom, a paprikához reszelem, ahogy a fokhagymát is. A lecsöpögtetett tonhalat a zöldségekhez keverem, alaposan széptnyomkodva egy villával. Nagyjából ekkorra már a hagymák is megdinsztelődtek, amit a keverőtálba borítok olajastól. A fetát hozzámorzsolom a tál tartalmához, meghintem a fűszerekkel, sóval, borssal, végül beleütöm a gondosan megmosott tojásokat. Az egészet jól összedolgozom, majd beleöntöm a serpenyőbe, és szépen elterítem. Továbbra is közepes lángot használok. Amikor a tojás szélei kezdenek megkötni, egy palacsintalapáttal óvatosan fellazítom a frittatát, és átcsúsztatom egy tányérra. A serpenyőt ráborítom, és egy hirtelen mozdulattal az egészet megfordítom, hogy a frittata másik oldala is megsüljön - ez innentől már csak 2-3 perc. Ha a sütőben készült verzióra van időm, akkor csak kicsit megsütöm a frittatát kevergetve a serpenyőben, majd egy kerek vagy szögletes jénai tálba borítom (attól függően, hogy kockákra szeretném vágni vagy szeretekre), és full grillen addig pirítom, hogy a teteje aranybarna legyen. Ha piknikre vagy zsúrra szánom, érdemes megvárnom, amíg kihűl, hogy szépen tudjam szeretelni.
A kész finomságot annak ellenére, hogy tele van így is minden földi jóval, egy halom további darabolt zöldséggel kínálom, mint lilahagyma, chili, saláta, paradicsom, paprika, retek - akár ezek salátába összekombinált változatával. Aki igényli, elropogtathat hozzá egy pirítóst.
Ünnepi reggelinek is beillik.
Éva
