Azaz egy csontos karaj egyben sütve... valamint egy remek köret, ami önmagában is megállja a helyét, így lesz kettő az egyben az alábbi receptleírás.
A sertéshústól sokan félnek. Azt gondolják, egészségtelen. Nyilván, nem mindegy hogy az az állat milyen körülmények között élt és halt meg, hogy mennyire volt "boldog", látott-e napot, mezőt, igazi táplálékot, kíméletesen és gyorsan ment-e el. Ha bezárva, kis helyen tartották, agyon gyógyszerezték és műanyaggal etették, majd barbár módon végezték ki, akkor igen, a húsa kvázi méreg. De ha jól ment a sora, és tisztelettel "áldozták fel", akkor nagyon is jótékony, tele van hasznos vitaminnal, mint például az idegrendszer-, a szív- és az izomműködéshez elengedhetetlen B1 vitaminnal, aminek az egyik legfontosabb forrása a sertéshús. Igen, vannak a húsnak zsírosabb részei, mint a comb vagy a tarja, és egész vékonyak is, mint a karaj vagy a szűz. De a zsírral semmi baj. Semmi baj, ha a gabonafélékkel, krumplival cukorral csínján bánunk az étrendünkben. A zsír nem bánt: finomabbá teszi az ételt, elengedhetetlen a jó agyműködésünkhöz, és még a ruhából is kimosható, nem úgy, mint az olaj. Együnk bátran sertést! Pláne Magyarországon, ami egy tenyésztő nagyhatalom sok évszázados tudással és tapasztalattal, no meg a mi mangalicánkkal! Ha nem kedveljük a zsírosabb falatokat, akkor menjünk rá a soványabbra, ha a szárazabb húsoktól vonakodunk, akkor ne sajnáljuk magunktól a zsírosabb falatokat. Sőt, a tepertő (almával krémnek elkészítve akár), a sült malacfül (pl. Anyukám mondta módra csicseriborsókrémmel és lime-mal akár), a pacal (pl. Kistücsök módra carpaccionak akár), az agyvelő (fokhagymásan-citromosan akár) egyenesen mennyei csemege.
Ádám korábban mutatott egy isteni egyben sült "disznódarab" receptet... meg még egyet. Kóstoltam is őket. Egy bajuk volt: hamar elfogytak. Én a magam részéről a zsírosabb húsok kedvelője vagyok, ezért kicsit féltem ettől a karajtól, de annyira hívogatott a hentespultban, hát engedtem a csábításnak - nem bántam meg.
CITROMBORSOS-ROZMARINGOS EGÉSZBEN SÜLT CSONTOS KARAJ CITROMOS-SPÁRGÁS TAGLIATELLÉVEL ÉS SZARVASGOMBAPESZTÓVAL
hozzávalók
a húshoz
1.5kg csontos karaj egészben
1tk só
1tk citrombors
2 ág friss rozmaring
4 levél friss zsálya
1 citrom leve
4ek olívaolaj
1 fej fokhagyma héjastól
a tésztához
50dkg tagliatelle
1 csokor zöldspárga
4ek olívaolaj
1ek só
4 gerezd fokhagyma
frissen őrölt bors
20dkg parmezán és még 20dkg a tálaláshoz
1 citrom héja és egy 1/2 leve
tálaláshoz szarvasgomba pesztó (készen kapható kézműves termék)
A karajhoz a pácot előkészítem: ehhez egy tálban összekeverem a sót, borsot, olívaolajat, citromlevet, valamint a durvára felaprított zöldfűszereket. A páccal alaposan megdolgozom a húst, és egy-két napra hűtőbe teszem. Sütéskor egy teljes fej fokhagymát héjastól beleszórok egy kisebb tepsibe, arra a csontos felével ráültetem a húst, és egy 220 fokra előmelegített sütőbe betolom előbb 20 percre, majd 20 perc elteltével visszaveszem a lángot 160 fokra, és további 70 percig sültöm. A sütés végén kiveszem a húst, és fóliával latakarva pihentetem pár percet.
Amíg a hús pihen egy tésztafőző edényben vizet forralok a tésztához, közben a spárgát megmosom, lecsöpögtetem, a fás végeit letördelem, és a spárgát 3-4 centis darabokra vágom - félreteszem. A felforralt vizet sózom, és beledobom a tésztát. Kb. 5 percig fogom főzni, ami idő pont elég arra, hogy a tészta "mártását" megcsináljam. Egy nagy keverőtálba beleöntöm az olajat, amit eldolgozok a sóval, a borssal, a a zúzott fokhagymával, a citromlével és citromhéjjal valamint a reszelt parmezánnal. Amikor a tészta nagyjából túl van a főzési idő felén, az utolsó két percre hozzáborítom a spárgát. A két perc elteltével a tésztát és a spárgát leszűröm, és forrón a fűszeres olajhoz forgatom.
Jöhet a tálalás: a tésztát tányérokba merem, szelek rájuk a karajból, szórok köréjük a sült fokhagymából (amit majd a héjából kipréselve szétkenek a húson), megkoronázom a hússzeleteket egy-egy kanál szarvasgombapesztóval, végül körbelocsolom a tésztát a hús kisült szaftjával és parmezánforgácsokkal díszítem.
Paleósok és a kényelmes konyhát kedvelők dobják a tésztát, a vegák és a sietve főzők a húst, fogyókúrázók vagy egyiket, vagy másikat... mindjárt minden diétával kompatibilis ez a fogás.
Éva
anna ajánlása
VILLA TOLNAY Rajnai rizling 2008
Borválasztás szempontjából a sertés az egyik legjobban variálható hús. Az elkészítéstől, fűszerezéstől függően a teljes fehér-rozé-vörös skála játszik. Ebben az esetben a citrombors, a rozmaring és zsálya a sült oldaláról, illetve spárga és a citromos fűszeres olaj ízesítés a köretben – a szezonon kívül is – a fehér borok irányába terel minket. Ha csak a spárgás tagliatellében gondolkozunk, akkor jöhet a divatos kedvenc, egy jobb sauvignon blanc, viszont karaj - és nem mellesleg a szarvasgomba pesztó - intenzív íze testesebb fehéret igényel. Rajnai rizling, chardonnay vagy furmint.
Badacsony, Csobánc és a Villa Tolnay Rajnai rizlingje, régi nagy kedvencem. Gyümölcsössége és huncut savai viszik a spárgás citromos friss tagliatellé-t, ugyanakkor benne van az a ’komolyság’, ami miatt elképesztő páros lesz a sertéskarajjal és a pesztóval. Megvan a teste, a súlya a sült húshoz, a hordós érlelés finom aromái aláfestik az étel fűszerezését, míg a párosítást a bor ásványossága is gazdagítja.
Anna