Azaz palota. Az egyik leghíresebb az oszmán építészet jegyében készült, ma múzeumként működő, több mint ötszáz éves Topkapi szeráj, Isztambul egyik leglátogatottabb túrista látványossága.
A meghatározó vöröslencseélményem ehhez az úgy hiszem, perzsa recepthez kötődik. Egy bő évtizede. A hazai Szerájt, azaz a Vígszínházzal szemközti éjjel-nappali török kifőzdét bár már ennél régebb óta ismerem és látogatom, az ő hamisítatlan török vöröslencselevesük később vett le a lábamról. A megnevezésen, így a leves fő alkotóelemén túl a közel-keleti ízhatás közös még a kettőben, ám míg az én "első szerelmem" inkább egy nehezebb egytálétel jelleget ölt a kesudió és a fűszerezés miatt, addig a lenti recept, aminek az ihletője az említett Szeráj-leves, inkább egy könnyedebb, frissebb fogás.
PARADICSOMOS-MENTÁS VÖRÖSLENCSELEVES
hozzávalók
3ek olívaolaj
1 fej vöröshagyma
2 nagyobb répa
1ek őrölt koriander
1ek őrölt római kömény
200g vöröslencse
1l víz
3 bio zöldségleveskocka
400g darabolt paradicsomkonzerv
4 babérlevél
3 gerezd fokhagyma
1 csomag menta
1/2 citrom leve
igény szerint só, frissen őrölt bors
tálaláshoz kefír/joghurt esetleg pirítós/pita (mind elhagyható)
Az olajat egy edényben felhevítem, közben a hagymát aprítom, és az olajhoz adom. A répákat szintén felkockázom, és az őrölt fűszerekkel együtt a hagymához keverem. Egy-két percig pirítom a fűszeres zöldséget, hogy az aromák felszabaduljanak, majd a lencsét is beleszórom az edénybe. A kicsit koncentráltabb alaplevet elkészítem, és felöntöm vele valamint a paradicsomkonzervvel a lencsés alapot, hozzáreszelem a fokhagymát, beledobálom a babérleveleket, az egészet elkeverem, felforralom, majd takarékra veszem a lángot, és a levest fedő alatt addig rotyogtatom, amíg a répa és a lencse meg nem puhul. Ekkor elzárom a gázt, kiemelem a léből a babérleveleket, a helyükre beküldöm a mentaleveleket, egy botmixerrel a levest pürésítem, citrommal és esetlegesen sóval, borssal ízesítem, végül forrón tálalom kevés kefír/jogurt, esetleg kenyér/pita kíséretében. Vacsorára épp elég.
Éva