Igen, én is esetenként félreteszem az elveket, a jó szokásokat, és vagy a korábbi rossz beidegződés vagy egy kényszer szülte döntés nyomán elrántom a kormányt egy McDrive-nál. Ilyenkor aztán tétován bámulom a kínálatot: a megszokott burger íz tudom, hogy bár nosztalgikus és csábító, de mekkora műanyag, ahogy a saláta is agyon van tartósítva, hogy a frissesség illúzióját keltse. Az öntet összetevőit meg egyenesen tilos elolvasni, ha nem akarunk rögtön fogyasztás után pánikrohamot kapni. Szóval nincs jó döntés, de ha egyszer idő sincs, meg korog a bendő, két gyerek horpaszt a hátsó ülésen, az autós asztaltgyümölcs- és magtáram kiapadt, és belátható időn belül nem tudok emberi feltételek mellett decens élelemhez jutni, hát akkor ráfanyalodom, hogy aztán jól megbánjam.
Így történt ez a minap. A választásom a káposztasalátára és a csípős csirkeszárnyra esett azzal nyugtatva magam hogy a káposztát annyira nem kell tartósítani, és a csirke szárnya nem szójával és kukoricával kevert préselt nyesedék, mint a "grillezett csirke" alapja, amivel a wrap (ejtsd helyesen: rep, és nem vrep, vrap, miegymás!) frappáns elnevezésű, egészségesebb falatokkal kecsegtető borzadványban szembesültem. Ha nem a választott hamburgerben kapod a tonna cukrot és adalákot, hát beléd tolják az öntetekkel. Nincs menekvés! A káposztasaláta geil volt a cukortól, amit a majonézes öntet kölcsönzött neki (nem, nem én tettem rá - eleve bekeverik), a wrap ketchup (ejtsd: még mindig kecsáp, nem kecsöp! az up szót nincs az az elvetemült angol dialektus, amiben öp-nek ejtenék!) alapú mártásából is üvöltött a cukor. Boááááá. Mindez arra volt jó, hogy még úgy 6 órával az elfogyasztás után is vergődtem a gyomromban még mindig emésztetlenül kavargó szeméttől, és émelyegtem az "ízhatástól", ami ért.
Elszoktam ettől a művi világtól. Nem mintha baj volna. És hogy egy darabig biztos ne legyen kedvem arra vetemedni, hogy megálljak egy kiadóablaknál, hát egy masszív fejfájás is megfejelte az "élményt". Egy, egyetlen egy haszna azért mégiscsak volt ennek a látogatásnak: megihletett. Ez milyen???!!! A McDonald's megihletett!!! Háhhhh! ...Nos, igen, vágytam egy jófajta káposztasalátára. Hát megalkottam magam, így némiképp helyrebillent a lelki és fizikai békém.
KORIANDERES-CITROMOS ROPPANÓS KÁPOSZTASALÁTA TÖRÖKMOGYORÓVAL
hozzávalók
1 kisebb fej káposzta
2 lilahagyma
3 répa
1tk só
frissen őrölt bors
1/2dl olívaolaj
1-2ek szezámolaj (elhagyható, bár ez adja az igazán füstös, mogyorós ízt)
1 citrom leve
1 csokor korianderzöld
10dkg törökmogyoró
A káposztát megmosom, legyalulom, egy nagy keverőtálba teszem. A hagymákat megpucolom, félbe vágom, és hajszál vékonyra szintén legyalulom, a répát meghámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem. A zöldségeket sózom, borsozom, megöntözöm az olajjal, ráfacsarom a citrom levét, a durvára vágott korianderrel és mogyoróval megszórom, végül az egészet alaposan összeforgatom. Hűtve egy-két napig eláll.
Kínálhatom magában extra joghurttal akár, vagy grillhúsok mellé. De dönthetek úgy, hogy a mogyorót kihagyom belőle, helyette bebundázok vele egy csirkemellet, báránybordát vagy szűzérmét, és kevés olajon, vagy olaj nélkül sütőben "kirántom". (Jelen esetben én egy mogyoróbundás, sütőben sült csirkemellet köreteként tálaltam a salátát. Ehhez csirkemelleket sóztam be, kevés ácsorgás után beleforgattam őket zablisztbe, tojásba és hengerelt zabpehely, darált törökmogyoró valamint kevés reszelt parmezán sózott, őrölt korianderrel fűszerezett keverékébe, majd elrendeztem a melleket egy olíva olajjal végigsímított tepsin, meg is öntöztem őket kevés olajjal, és 195 fokon 40 perc alatt készre sütöttem.)
Nálam itthon szinte minden bio, ami csak annyit jelent, hogy az alapanyagok termesztése/szállítása/raktározása/esetleges feldolgozása során feltehetően kevesebb (semennyi) kemikáliával találkoztak, amíg hozzám eljutottak. Így garantált, hogy legalább ettől nem fájdul meg a fejem...
Éva
