Van, hogy nem jut eszembe semmi. Van, hogy tódulnak az ötletek, és én egyik üzletből a másikba turnézom a hozzávalókat kajtatva, itthon pedig sorozatgyártásba kezdek, hogy megvalósítsam őket. Aztán persze van, hogy amit kitaláltam, nem, vagy nem úgy sikerül. De annyira még semmivel nem csúsztam meg szerencsére, hogy ki kellett volna dobni. Szóval van, hogy meg kell alkudjak a gondolattal néha, hogy a megálmodott fogás nem lett oylan, mint amilyennek megálmodtam, és olyan is van, hogy csak kicsit tér el állagban, kinézetben, és nekilódulok másodjára is, hogy véglegesítsem, tökéletesítsem, az egyébként jónak indult gondolatot. Ilyen például az a lisztmentes mákkrusztás sajttorta rózsavizes rebarbaratoppinggal, amit a napokban fel is teszek (most az eredetit, majd aztán később, ha sikerül finomítanom rajta, akkor annak az eredményét). Ezzel szemben ezt a soron következő fogást egyáltalán nem így terveztem, de mivel a máj gyakorlatilag a sütés első perceiben atomjaira hullott szét, márpedig libamájat nem kukázunk, gyorsan feltaláltam magam.

SÜLT LIBAMÁJPÁSTÉTOM PIKÁNS GYÖMBÉRES-RÓZSABORSOS REBARBARALEKVÁRRAL

hozzávalók

a pástétomhoz

1 érett libamáj

1l zabtej

3 gerezd fokhagyma

1ek só

5db borókabogyó

friss bors

a lekvárhoz

250g rebarbara

1/2dl víz

3ek nyírfacukor

1ek rózsabors

1tk reszelt gyömbér

tálaláshoz pirított rozskenyér, csírák, rózsabors

A májat egy napra bepácolom a zúzott fokhagymával és borókabogyóval illetve sóval fűszerezett zabtejbe. A zütés napján a vajat közepes lángon felhevítem, a májat kiemelem a pácból, lecsöpögtetem, és pácból leszűrt zúzott fokhagymával és borókabogyóval együtt a vajba teszem. Pár percig sütöm minden oldalát, végül a serpenyő teljes tartalmát egy szitán átpasszírozom. Igény szerint utólag tuningolok az ízeken. A patét egy fedeles formába öntöm, hagyom kihűlni, majt hűtőben dermesztem. 

A rebarbaralekvárhoz a rebarbarákat megmosom, ötcentis darabokra vágom, és a vízzel valamint a cukorral, a zúzott rózsaborssal és a reszelt gyömbérrel együtt felteszem közepes lángon párolódni. Pár perc elég neki, hogy teljesen pépessé váljon. Ekkor egyszerűen megkeverem, dobozba teszem, és lehűtöm. (A rebarbaralekvár ilyen formán paleolit.) Pillanatok alatt megvan, és mennyei. Megunhatatlan. nagyobb mennyiségben is érdemes csinálni, mert húsokhoz, desszertekhez, de magában is üdítő, nem mellesleg mutatós a szép színével

A pástétomot pirított kenyéren kínálom csírával, egy-egy kanál rebarbaralekvár kíséretében, amit rózsaborssal díszítek.

Jó étvágyat!