Már érintettük itt a blogon is a "comfort food" témakörét, azaz az olyan ételekét, melyek régi emlékeket, a biztonságot, a családi ebédeket, a nagyi főztjét juttatják eszünkbe. Nekem is van tarsolyban egy rakás ilyen recept, szeretettel gondolok vissza Anya vacsoráira; a krumplistésztára, a käse spatzl-ra, melegszendvicsre, a paprikás krumplira, a főzelékekre. Ezek az ízek kitörölhetetlenül a gyerekkort idézik, és bár nagy részük már csak csücskösen illeszthető be a mai táplálkozási kultúránkba, mégis időnként megfőzöm ezeket az ételeket, mert a lelket simogatják.

És ha már Anya konyhája; mindent pont úgy csinálok, mint ahogy Tőle láttam. Nekifut bármilyen új receptnek, kipróbál ismeretlen ízpárosításokat és alapanyagokat, majd esetleg beilleszti őket a repertoárba. Húsz év alatt annyi változás történt, hogy ma már összehasonlíthatatlanul jobb alapanyagokhoz jutunk hozzá, s a klasszikus kulináris kultúra nyert újra teret az otthonunkban is.

Az alábbi sütirecept a non plus ultra nálam; könyörögni is képes voltam Édesanyámnak, hogy süsse meg. Végtelen egyszerű kelt tészta, az ízeket a szaftos vanília és a ropogós karamell adják. Az eredeti (?) recepten annyit változtattam, hogy a margarint (vissza)cseréltem vajra. Vasárnapi uzsonnának jobbat elképzelni sem tudok.

FERDINÁND TEKERCS, AVAGY VANÍLIÁS CSIGA

kell hozzá

a tésztához

egy fél kocka élesztő (ismét rászoktam a frissre, sokkal jobb)

2 dl langyos tej

2 evőkanál nádcukor/méz

csipet só

40 dkg kenyérliszt (BL-80, pl. Nagyi titka)

1-2 tojás (a liszttől függ)

5 dkg olvasztott vaj

a krémhez

10 dkg puha(de még szilárd) vaj

5 evőkanál nádcukor (nyírfacukor nem jó, mert az nem karamellizálódik)

egy teáskanál valódi vaníliapaszta vagy -cukor

Az élesztőt morzsold a langyos tejbe, majd az összes hozzávalóval dagassz belőle rugalmas tésztát (érdemes gépre bízni). Keleszd egy órát. A puha vajat keverd el a cukorral és a vaníliával (villával a legkönnyebb). Nyújtsd ki a tésztát ujjnyi vastagra, majd kend meg a vajas krémmel. Csavard fel csigába, mint a bejglit, majd takard le konyharuhával és hagyd kelni, amíg a sütő megmelegszik (amit most kapcsolj be, állítsd 240°C-ra, ne használj légkeverést, valamint a tepsit is tedd be forrósodni).

Ha a sütő forró, a rudat vágd 12 csigára (a két végén nincs elég vajas krém, az nem kell a melóhoz), majd rakd a forró tepsibe. Süsd így világosbarnára, majd locsold meg egy-egy evőkanál forró (esetleg cukrozott) tejjel/tejszínnel a csigákat. Süsd még pár percet. Gyorsan ki kell venni a tepsiből, mert a karamell hamar megköt az alján, és akkor már csak vésővel jutsz dűlőre.

Langyosan a legértékesebb. A tészta foszlós és puha, a vaníliás vajtól szaftos és édes, a karamell pedig ropog az alján.

Ádám