Az Évák. Jelentős szereppel bírnak az életemben. Elsőnek itt van a húgom, aki már büszke anyuka - szinte felfoghatatlan, emlékszem, amikor született, erre most Ő babusgat egy detto ugyanúgy kinéző kiscsomagot. A másik, a blogtárs, akivel egy csomó dologban nem értünk egyet, egészen máshogy kezelünk helyzeteket, s ennek rendszeresen hangot is adunk - de ezek az apróságok csak fűszerezik a tudatot, hogy mennyi olyan tulajdonsága van, amelyek miatt becsülöm, tisztelem, szeretem, amely inspirál és amiért hálás vagyok, hogy immár egy család vagyunk.
A harmadikat csak azért hagytam a végére, mert a poszt Hozzá kötődik. Éva a legrégebbi barát, 18 éve hallgatjuk meg egymást, adunk egymásnak bátorítást, élünk túl hosszú mosolyszünetet, örülünk egymás sikerének - számíthatunk egymásra. Ez a hosszú idő már több ízben próbára tette a barátságot, amely mindent kibírt; már nem nagyon történhet olyan, amely kikezdhetné.
Évánk belépett a harmincasok táborába, a csapatos fülhúzásra én vállaltam a torta prezentálását. Feketeerdőt terveztem, mikor jött az e-mail: az egyik vendég laktózérzékeny. Addigra beleéltem magam a schwarzwaldozásba, nem akartam már változtatni, a kérdés csak annyi: mivel helyettesítsem a tejszínhabot. Ugyan van növényi habalap, sőt, laktózmentes tejszín, de ezek nem egyeztethetőek össze az általam képviselt konyhai elvekkel. Egyszercsak kigyúlt a lámpás: kókusztej! Elég zsíros, miért ne lehetne abból habot verni?
A gugli jóbarát, ha van ötlet: természetesen a kókusztejhab kivitelezhető, ha 1.elég zsíros 2.elég hideg. Pont mint a sima tejszín esetében. Én most kaptam zsíros kókusztejet, elég volt lehűteni, de a félzsíros is megoldás: egy napos hűtőben pihentetés után a konzerv tetejére összegyűlik a zsíros rész, ezt kell lekanalazni óvatosan.
A torta nagy sikert aratott, csak azért maradt egy szeletke, mert Melinek a kérésemre meghagyták kóstoló gyanánt - lett volna rá jelentkező.
FEKETEERDŐ TORTA KÓKUSZTEJHABBÓL
kell hozzá:
20 dkg vaj vagy más zsiradék
35 dkg cukor/méz
3 tojás
25 dkg liszt (lehet teljes kiőrlésű)
valódi vaníliaesszencia vagy vaníliacukor
egy zacskó sütőpor
10 dkg cukrozatlan kakaópor
2 dl víz
1 dl pálinka vagy rum
10 dkg porcukor (nád- vagy nyírfa-)
kb. 7 dl zsíros kókusztej
fél kiló meggy (fagyasztott vagy befőtt)
20 dkg keserű csokoládé
A vajat keverd habosra a cukorral, majd a tojások sárgájával. Szitáld hozzá a sütőporral elkevert lisztet, a kakaóport, vaníliát, vizet, majd óvatosan forgasd össze a kemény habbá vert tojásfehérjével. Sütőpapírral bélelt, kivajazott tortaformában süsd 180°C-on 40-50 percet (ne használj légkeverést, kiszárítja). Hűtsd ki szobahőmérsékleten.
A meggyet csepegtesd le, én salátacentrifugával meg is forgattam - legyen minél kevésbé nedves. A nagyon hideg (de nem fagyos) kókusztejből verj habot (ezt nem lehet vajjá köpülni, mint a tejszínt, jeeej), dolgozd bele a porcukrot: ez megfogja, nem fog összeesni.
A kihűlt tortát vágd három szeletre. Én így szoktam: recés késsel körben kb. 1 cm mélyen (csak éppen a ropogós héjat átvágva) kijelölöm a szeleteket, majd egy hosszú cérnát illesztek a vájatba és ezt keresztben áthúzva átvágom a szeletet (ha valakinek nem világos, írjon). Az eredmény tökéletes, szabályos, morzsátlan.
Állítsd össze a tortát: az alja lesz a teteje, mert az a simább. Az alsó részt ecset segítségével itasd át kicsit az alkohollal (ha gyerekek is esznek, ezt kihagyhatod), kend meg a hab negyedével majd szórd meg bőven meggyel. Jöhet rá a következő réteg ugyanebben a szellemben. A tetejét és az oldalát kend be szépen habbal.
Aprítsd fel a kissé puha keserűcsokoládét (én zöldséghámozót használtam, de nagykéssel is reszelhetsz belőle szép lapokat), aztán kézzel vagy sütőpapírral tapaszd az oldalára. Mehet a hűtőbe egy-két órára, aztán: Herclihen Glükvuncs cum Geburcták, Éfá!
Ádám
