Kicsit más, kicsit csúnya... de a miénk! És finom is. Már azt hittem, hogy a teljes és totális alkotói válságból, ami az elmúlt időszakban a konyhai ténykedéseimet jellemezte (t.i. mostanában inkább csak a kipróbált recepteket, vagy a még ki nem próbált, de más kútfőjéből származó ételeket készítem saját kreációk kitalálása helyett), már sosem fogok kilábalni. Erre jött a párom elvetemült paleolit késztetése, mindemellett persze sóvárog, úgyhogy kénytelen vagyok törni a fejem, hogy a megszokott ízeket hogyan tudnám neki a szigorú paleo-követelményeknek megfeleltetve újraalkotni. Este ezzel leptem meg:

SÁFRÁNYOS MANDULA-MADÁRTEJ

Madártej. Gyermekkorunk felnőttkorba átmentett cseppnyi mennyországa. Sokan gondolják, hogy ez egy magyar találmány, de korántsem. Franica desszert, eredeti nevén: œufs à la neige (ejtsd: ő á lá nezs - azaz: tojás a hóban) illetve île flottante (ejtsd: il flotant - azaz: lebegő sziget) amiben egy meringue (azaz tojáshab) úszkál egy vaníliasodóra emlékeztető ú.n. angolkrém alapon. Az eredeti receptben a tojásfehérjében is megjelenik a cukor illetve a vanília, amit aztán gyorsan posírozunk a tejben. Ezzel szemben nálunk többségében úgy készül a madártej (az elnevezés az ókori ritka, eáltal értékes finomságokra volt használatos), hogy csak a tejet ízesítjük, maga a hab ízesítés nélkül állagra és ízre is könnyed marad, így kompenzálva a tej tömörségét. ...Bár az emlékeimben szerepel egy siófoki néninek a madárteje, aminek a hab részében is volt cukor, sőt, ő az egész hóbelebancot még bevágta a sütőbe, így a hab meg is karamellizálódott. Akkoriban annyira ez nem ízlett. Így bő 30 év után lehet, hogy befogadóbb lennék rá. Sok nemzetnek van saját "madárteje" ilyen-olyan válzotatással - érdemes utánajárni, kipróbálni őket.

hozzávalók

1l mandulatej

20dkg nyírfacukor 

1 rúd vanília

1 zacskó sáfrány

1/4 tk kardamom (elhagyható)

6 tojás

pici só

10dkg mandula

A mandulatejet a sáfránnyal (vagy itt használom a sáfrányt, vagy a fehérjét színezem vele) valamint a vanília kikapart magjával és a rúddal együtt felteszem közepes lángon forrni, egy másik tálban pedig vizet melegítek. A tojásokat ketté választom, a fehérjét felverem a sóval, illetve ha a tejhez nem használtam, akkor a sáfránnyal, majd evőkanálnyi galuskákat szaggatok belőle a vízbe, de vigyázok, hogy a víz ne forrjon, mert akkor a hab összeesik. Ezt addig ismétlem, amíg el nem fogy a hab. A kész felhőcskéket egy tányérra merem. Amíg a tojáshabok fürdenek a vízgőzben, a tojássárgáját felverem a cukorral, leszűröm a vaníliás-sáfrányos mandulatejet, és apránként hozzákeverem a cukros tojássárgához, majd az egészet visszateszem a tűzhelyre, és pár percig kevergetem, amíg kicsit besűrűsödik. Amikor a tej kész, és az utolsó felhőt is kimentettem a tányérra, hidegre teszem őket akár együtt, akár külön.

Tanulságok:

1. A madártej tej része kicsit karcos a mandulatej törmelékétől - selymesebbé tehető, ha muszlinon átszűröm.

2. A sáfrányt nem feltétlen a tejbe érdemes tenni, mert a mandulatejjel összeolvadva inkább okkersárga lesz az eredmény, semmint sárga. Alternatív elgondolás: a sáfrányszálakat a tojásfehérjébe keverni, és...

3. A tojáshabot érdemes vízben kifőzni, hogy ne fogja be a sárgás, mandulatörtmelékes tejalap, és szép fehér maradhasson. Itt folytatnám a fent megkezdett mondatot, miszerint egy másik megoldás gyanánt a sáfrányt próbaképp bele lehet keverni a tojásfehérjébe, azzal együtt felverni a fehérjét, és mikor vízben főzöm, remélhetőleg a hő hatására megszínezi foltokban a habot. Kipróbálom, megmutatom az eredményt.

Hidegen tálalom a madártejet durvára vágott mandulával megszórva. Isteni marcipánízre készüljünk!

Éva