Lola lányom nem egy beteges fajta. 5 éve ellenére az idei őszt megelőzően másfél évig még egy meghűlése sem volt. Aztán valami történt. Nyilván belejátszik a kistestvér születése révén a felfokozott izgalmi, azaz stresszes állapot is abba, hogy gyengébb az ellenállóképessége, meg itt van ez a télnek nem nevezhető, sokpluszos, nyirkos időjárás, no, meg a tény, hogy mostanra egy kicsit elfáradtam a terhesség, a baba, a háztartás, a munka, az év végi Ünnepek és egyéb okán, és sokszor engedtem az asztlanál, hogy ne annyit, meg ne mindenből, ha nem akarta, és persze ebben a szezonban a süteményből is bőven kijutott. Az időjárás ellen nem tudunk mit tenni, a kistesót sem cserénénk el malacért. Az egyetlen terület, ahol felelősséget vállalhatunk az immunrendszer erősítéséért a fent felsoroltak közül, az az étkezés. Egyértelműen látszik, hogy ha belazázom az odafigyelést és a következetességet, hagyom a pronto tészta- és kenyéralapú ételeket elárasztani az étrendünket, és az édességek terén is a megszokott mértéken túl engedek, azaz egy átlag gyerek átlagétrendjére hagyom visszaminősülni az én gyerekem étrendjét, akkor az immunitása is pont olyan lesz, mint egy átlagos óvodásé: minden második héten bekap valamit, amiből ha nem áll talpra úgy, ahogy kell, masszív erőnléttel, akkor egyik baj követi a másikat. Jelenleg egy tüdőgyulladás fejelte meg a korábbi, teljesen még ki nem hevert megfázást annak minden velejárójával, mint a 39.6-os láz, óránkénti éjjeli lázmérések, kúpok, állandó fájdalmas, ugatós köhögés, antibiotikum, és így tovább, mindez a négy fal közé bezárva. (Neeeem, levertség még véletlenül sem, ellenkezőleg! Közel 40 fokos lázzal is a fejünkön pörgünk!)

Életünk talán legrosszabb éjszakáján vagyunk túl. Nem elég, hogy Lola mellett virrasztottunk, a kicsit is most oltották, úgyhogy ő is nyugtalan volt, hőemelkedéssel, de még erre rájött egy telihold plusz Emily Bronte hagyatéka... az Üvöltő Szelek. (Süvöltő Belek - ahogy magyar fakultáción Korinna barátnőmmel az irodalmi klasszikust percekig tartó vinnyogás mellett átkereszteltük.) Talán olyan hajnal 7 felé csendesedett el a ház, ebből adódóan 11-kor indult újra az élet. (Ilyenre is csak a gyerekek előtti időszakból emlélkszem vissza utoljára a megboldogult partihajcsár életemből.) Mire a nap első étkezéséhez jutottunk, már dél volt, úgyhogy arra gondoltam, reggeli helyett ebédet tálalok rögtön. Erre Lola kifakadt, hogy "Ez nem is egy igazi nap, ha nincs reggeli!" Igaza van. Úgyhogy mégis inkább nekiláttam egy könnyed, de tápláló tojásételt elkészíteni, ami talán egy köztes megoldásnak is elmegy. 

KECSKESAJTSZUFLÉ PARADICSOMÁGYON

hozzávalók

1 konzerv paradicsom (én a DM bio paradicsomkonzervjét tartom itthon), de nyáron friss paradicsomszeletekkel is elkészíthető, 6db egész paradicsom kell hozzá

1tk méz

15dkg kenhető kecskesajt

1tk kukoricakeményítő

2 tojássárgája

3 tojásfehérje

1/2tk szárított oregánó

só, frissen őrölt bors

10dkg parmezán sajt

kevés vaj

6 szuflé formát alaposan kivajazok. A paradicsomot kevés sóval, borssal és a mézzel elkeverem, majd elosztom a formák alján. A kecskesajtot a kukoricakeményítővel, a tojássárgákkal valamint az oregánóval krémesre keverem, szintén sózom, borsozom. A sütőt 195 fokra begyújtom. A tojásfehérjét egy fél tk sóval kemény habbá verem, majd óvatos mozdulatokkal beleforgatom a sajtos keverékbe, amit aztán szétosztok a tálkákban. Végezetül mindegyikre parmezánt reszelek, és egy tepsin egyszerre betolom a sütőbe az összes szuflét. 10-12 percig sütöm, amíg szépen megemelkedik és aranybarna lesz. Forrón tálalom, mert a szuflénak megvan az a "hálás" tulajdonsága, hogy adalékok híján hamar összeesik.

Nos, megvolt a reggeli, úgyhogy sikerült így talán megmenteni a napot, hogy mégis igazi legyen. Köszönet érte Josceline Dimbleby-nek és az ő remek receptjének!

Éva