A munkám most két hónapra Németországba szólított, első körben Münchenbe - több, mint 50 Szépség és a Szörnyeteg előadást játszunk németül az Operettszínházzal. Tökjó, gondoltam, mivel most nem kell tekintettel lenni senkire, azt eszem, amit szeretnék, mehet a full vegáskodás.

De ezek a megveszekedett bajorok nem nagyon szeretik a zöldségeket. Nyilván először a gyorskaja-kínálatot mértem fel, hiszen az előadások előtt-között-után erre lesz csak idő. Van Vapiano, de csak a központban, messze a színháztól, ez bukó. Egy kínai és egy mexikói képviselte a leülős vonalat, utcai fronton pedig két török támadott. Egyik rosszabb, mint a másik. Sem itt Münchenben, sem máshol Németországban nem adnak tofut a kínai éttermekben, nem tudom az okát, mindössze egy zöldséges étel van, ami általában fagyasztott zöldség takonnyá főzve. A mexikóiban teleküldik fejessalátával a burritót, ettől szétázik és ízetlen lesz az egész (Arriba fényévekkel jobb itthon). Marad a falafeles döner, meg a sajtos pizza. Egy hét után rá sem bírtam nézni.

Hát akkor, irány a hús. Mert az van bőven. A sült kolbászoktól kezdve a csülkön át a ropogós malachasaaljáig (vagy mi pork belly magyarul) óriási a kínálat, minőségben jóval a magyar húsipar termékei fölött. Nem volt más választásom, rákaptam a disznóságokra, köretként pedig vagy párolt káposztát vagy krumpligombócot választhattam. A gombóc ugrott, mert szinte mindenhol gyárit tálalnak fel, a káposzta inkább tűnt frissen készítettnek. Ez utóbbiból viszont van választék, a jellemzően karácsonyi fűszerekkel (szegfűszeg, fahéj) ízesített lilakáposzta és a szalonnapörcös savanyúkáposzta egyszerűen csodás.

És tényleg ennyi a bajor menü: valami pecsenye párolt káposztával, gombóccal, pereccel és mellé sör. Kifogástalan kombó. A sörök mesések, mindenhol, de mi megnéztük München mellett Andechs kolostorát, ahol 500 éve főzik a sört a bencés szerzetesek; 7 euró egy teljes menü a vendéglőben, erre persze azért még rátöltöttünk párat a sokféle házi főzésű sör közül, és egy fél napot ettünk-ittunk-beszélgettünk-röhögtünk vinnyogva a mosolygós bajorok között. Akik ugyan beugattak, hogy fél liter sört csak a lányok meg a gyengék isznak, egy férfi literest gurít. Körbenéztünk - hát még a nagymamik is lehúznak annyit. Jójó, de mi kóstolunk! A világos, szűretlen, élesztős búzasör még mindig a csúcs, de az almás sör (nem aromásított, hanem valódi almás), a téli barnasör és a többi is mind elképesztő finom.

A túra szellemében itt egy tökéletes malacsült, Stahljuci nyomán.

Kell hozzá:

egy nagy darab bőrös, zsíros sertéshús, ez éppen comb

fokhagyma

köménymag

egy friss chili

feketebors

vöröshagyma

citrom

olívaolaj vagy zsír

Melegítsd elő a sütőt kb 240 °C-ra. A húst mosd meg, a bőrét irdald be. Mozsárba vagy robotgépben őröld meg a fűszereket, majd dobd hozzá a kockázott vörös- és fokhagymát. Sózd meg, keverd össze az olajjal vagy olvasztott zsírral. Maszírozd bele az elegyet a húsba, majd bőrével lefelé tedd a tepsibe (ha van fedős tál, az még jobb). Fél órát süsd így, majd állítsd a hőfokot 120°c-ra, a húst fordítsd meg (most a bőre legyen felfelé) és nyomd rá egy citrom levét. Fedd le a tepsit, ha nincs, akkor alufóliával, de ne érjen hozzá a húshoz. Süsd így egy egész napot. Én reggel szoktam elkezdeni, estére pont jó, de akár már előző este elkezdheted. Néha nézz rá, locsolgasd meg a kisülő zsírral, nyomhatsz még rá citromot. A hosszú sütési idő alatt a zsírok szinte mind beleolvadnak a húsba, őrjítően szaftos lesz. Tálalás előtt rá lehet kicsit pirítani a bőrére (fólia nélkül), ehhez újra feljebb kell venni a hőfokot kb 240°C-re. Köret lehet párolt káposzta bajor szellemben, salátával meg fitnessz.

Ádám