Nem hiba, kérem, nem írtam tévedésből egybe a spanyol esküvő szót a hozzátartozó névelővel: a nagy eseményről nincs szó, és a laboda etimológiájának sincs köze hozzá. Esetenként a paraj szinonímájaként használják a szót, pedig igazából a spenótnak egy rokonáról beszélünk, aki rokon méltatlanul kiszorította a labodát az étkezési palettáról. Dél-Európában és Közép-Ázsiában őshonos évelő növény, ami júliustól augusztus végéig terem. Már a középkorban is fogyasztották a zsenge labodaleveleleket. Ha vitaminban nem is bővelkedik, ásványi sókban, főleg vasban, magnéziumban, foszforban rendkívül gazdag. Levele csodaszép bársonyos lila, fonákja szinte fekete. Elkészíthetősége legalább olyan változatos, mint a spenóté: lehet párolva köretként fogysztani, rizottóba, tésztához keverni, betölteni húsba, halba, tésztába, beletekerni bármit, levesnek, pürének megfőzni... mindenhogy isteni! A színét pedig, mikor kiengedi... ámulat. Nem véletlenül termesztették egy időben festőnövényként.

Engem a látvány, ami a biopiac egyik standján fogadott, több dologra ihletett. Quiche-t azaz francia lepényt már tettem föl ide korábban spárgából egy jól bevált recept alapján. Onnan indult a mostani gondolat is.

LABODÁS-SPENÓTOS QUICHE RUKOLÁVAL, FENYŐMAGGAL

hozzávalók

a tésztához

175g teljeskiőrlésű liszt

1tk só

10dkg parmezán sajt

10dkg vaj

1 tojás sárgája

1ek víz

a töltelékhez

2dkg vaj

2ek olívaolaj

4 gerezd fokhagyma

20dkg laboda

30dkg spenót

10dkg rukola

10dkg fenyőmag

1tk só

frissen őrölt bors

2dl tejszín

3 tojás

1/2 szerecsendió

2ek parmezán sajt

1 marék friss bazsalikom

extra parmezán

körítésnek zöldsaláta

Először a tésztát gyúrom össze. Ehhez kimérem a lisztet, belereszelem a parmezánt, hozzáadom a sót, és elkeverem. Ezután a keverékbe beledarabolom a vajat, és gyors mozdulatokkal morzsás állagúvá dolgozom össze a tésztát. A tojás és a víz hozzáadásával gyúrható képződményt kapok, amiből cipót formálok, lelapítom, és egy sütőpapíron kinyújtom akkorára, hogy egy 28 centis piteformán 1-2 centivel túlnyúljon. A sütőt ezen a ponton 220 fokra előmelegítem. A tésztát a formába a sütőpapír segítségével belefordítom, a sütőpapírt óvatosan lehúzom, és a vékony tésztaréteget óvatosan a forma aljához és falához nyomkodom, hogy mindenütt ki legyen vele bélelve a sütőtál. A tészta alját egy villával megszurkálom, és a használt sütőpapírt könnyedén a forma tetejére teszem, majd nehezékként sütőgolyókat, rizst, babot szórok rá. Betolom a sütőbe 15 percre, félidőnél levéve róla a nehezéket.

Amíg a tésztát elősütöm van időm a töltelék összeállításához. A vajat alacsony lángon megolvasztom, hozzákeverem az olajat, és belereszelem a fokhagymát. Mialatt a fokhagyma dinsztelődik, a labodát, spenótot és rukolát alaposan megmosom, lecsöpögtetem, a rukola kivételével a leveleket centisre felcsíkozom, majd a csíkokat szintén a rukola kivételével hozzáforgatom a fokhagymás vajhoz. Pár percig párolom a leveleket, amíg a spenót élénk zöld marad, a laboda pedig elkezdi engedni a szép lila színét, de egyik sem esik össze. Elzárom a tüzet az edény alatt, és belefogatom a rukolát is a párolt levélhalomba. (Neki ennyi hő elég lesz az érvényesüléshez.) A párolt leveleket egy szűrőben hagyom lecsöpögni, addig a tejszínt, a tojással, sóval, frissen őrölt borssal és a szintén frissen reszelt szerecsendióval valamint parmezánnal összekeverem. A lecsöpögtetett leveleket a fenyőmag felével és az aprított bazsalikommal (megjegyzem, kevés szárított paradicsomcsík sem árthat neki - de ez a végén mehet akár a salátára is) a tejszínes masszába beledolgozom, a masszát a sütőből kivett formában mostanra megpirult tésztára öntöm, megszórom a maradék fenyőmaggal, reszelek rá extra parmezánt, és visszatolom a sütőbe a lepényemet 25-30 percre.

Forrón és hidegen is tálalhatom, egy marék vinaigrette-es friss salátával és ha alkalom nyílik rá, egy pohár jégbe hűtött száraz fehérborral.

Jó étvágyat!

Éva

Ui.: Ha abból indulok ki, hogy a lányom milyen tempóban ette, bátran kijelenthetem, hogy ez a quiche rendkívül gyerekbarát!