A francia omlóstészta nagyon hálás dolog. Egy-két alapszabály betartása mellett az eredmény mindig tökéletes, és bár a történet megosztó, mert nem mindenki szereti a keménykés állagát (pl. Apukám), kitűnő alappal szolgál a gyümölcsös-krémes töltelékekhez. Nyáron rengeteg ilyet lehet készíteni, a sok friss gyümölcs megünneplése ez az elkészítési mód.

Két változatot különböztet meg a francia konyha: a pâte sablée-t és a pâte brisée-t. A különbség annyi, hogy az előbbiben van tojás, ettől minimálisan zsírosabb, tartalmasabb a tészta (én ezt preferálom).

Az alaprecept és a szabályok:

25 dkg liszt (részben vagy egészben teljes kiőrlésű is lehet)

15 dkg vaj

8 dkg cukor (én nádcukorral szeretem a legjobban)

egy tojás

3 dkg mandulaliszt (elhagyható)

egy csipet só (elhagyható)

1. Vajat használnunk. A margarin egy vajpótlék, annak is lett kitalálva, elsősorban a francia hadsereg élelmezésére (erről itt olvashatsz bővebben, érdemes minden margarinhívőnek elgondolkodnia). Olcsó, nagy mennyiségben előállítható, viszont majdnem ugyanazon az áron kínálható, mint a vaj. A margarinlobbi kikiáltotta egészségtelennek a vajat, ezt mi jól bevettük (bár hozzáteszem, hogy világéletemben utáltam a margarint, úgyhogy eleinte nem kentem a kenyérre semmit a felvágott alá, aztán rászoktam a vajra - az bizony ízlett). Nem teszem rá a nyakam, hogy felismerném a vaj hiányát a kész omlóstésztán, de nyersen (mert én mindig beleeszem) ég és föld a különbség, ráadásul a vaj zsír-víz aránya tökéletes a recepthez.

2. Hideg legyen minden hozzávaló. A klasszikus gyúrási technika így néz ki: egy (lehetőleg) hideg felületre (mondjuk márványlapra - de én sima gyúródeszkára szoktam) kiszórjuk a lisztet és a cukrot, kis mélyedést képzünk bele.  Kis kockákra vágjuk a vajat, ezt a lisztre dobáljuk, a mélyedésbe a felvert tojást öntjük. Az ujjbegyekkel gyorsan dolgozva elmorzsoljuk a vajkockákat a liszttel. Eleinte úgy tűnik, hogy ez sose fog összeállni, pedig össze fog - a lényeg, hogy addig kell morzsolgatni a vajkockákat, amíg teljesen morzsalékossá nem válik a tészta. Ekkor már elkezdheted rugalmas és homogén gombóccá gyúrni. Ha végképp nem boldogulsz, egy-egy evőkanál vízzel segíthetsz az ügyön. Ne dagaszd, ne jutass sok levegőt a tésztába. Elvileg ezen a ponton hűtőbe kellene tenni a tésztát, hogy a vaj visszafagyjon, de tapasztalataim szerint úgy nem lehet vele dolgozni. A tanácsom az, hogy most gyorsan formázzuk a tésztát (nyújtsuk, béleljünk vele tortaformát, vágjuk belőle korongokat, gyúrjunk kifliket, stb.), és utána tegyük hűtőbe a tepsivel együtt.

A nem klasszikus gyúrás pedig így néz ki: tegyük az összes hozzávalót erős robotgépbe, az fél perc alatt összedolgozza, és még a vaj sem olvad meg a kéz melegétől.

3. A tésztát mindig vékonyra kell nyújtani, mert nehezen sül át. Ez kb. fél centimétert jelent, ha kiflit csinálunk, akkor lehet egy cm átmérőjű, de vastagabb ne. A nyújtáshoz erősen lisztezni kell a felületet, mert könnyen lehet ragadós a tészta. Két sütőpapír között is meg lehet próbálkozni a dologgal.

4. Ha tortaalap készül belőle, azt külön elő kell sütni. Alaposan megszurkálva (kivéve, ha nagyon folyós lesz a krém, ami belekerül, de ez ritka), az alját sütőpapírral fedve és valami nehezékkel megszórva (két marék száraz hüvelyes, bab, lencse, de kaphatóak kifejezetten erre a célra kis golyók) 180 °C-on 15 percig sütjük ("fehéredésig", vagyis amíg már láthatóan száraz és kicsit kezd barnulni).

Ha a beletöltendő krém főzött (általában az), akkor várjuk meg, amíg az langyosra hűl, különben eláztatja a tésztát. Ha olyan töltelék kerül bele, amit még tovább kell sütni (lásd pl. az új-zélandi almatortát), az elősütést akkor sem lehet megúszni.

A nyáron sok gyümölcsös recept fog érkezni tőlem. Még az is lehet, hogy saját termés.

Ádám