Az elmúlt két napban tapsztaltam meg, hogy a dolgozó anya nem akkor van szabadságon, amikor nem dolgozik, hanem amikor a családja távol van. Ilyenkor nincs reggeli háromórás rohanás, napközbeni néhány órába bepréselt, lóhalálában elvégzett, így többnyire egészében elvégezetlen meló, aztán újabb 6-7 órányi vesszőfutás a gyerekért, át a különórára, onnan haza, főzés, vacsoráztatás, gyerekfürdetés, -fektetés, rendrakás, majd ájultan ágyba zuhanás. Nem. A dolgozó anya akkor van szabadságon, ha a párja és a gyereke is egy pár napra távol van. Így teljesértékűen tud koncentrálni a munkájára, amit ezek után többnyire eredményesen el is végez, mert kihasználhatja és ő maga beoszthatja a napját megkötések és alkalmazkodások, a napirend feszes tartása nélkül, ezzel máris nyer 6-8 órát a 24-ből, amit arra fordít ráadásul, amire és amikor akar. Nap végén jöhetnek a kedvenc lemezek, a kád és a könyv valamint az áldott némaság, ami segít kicsit befelé fordulni. Egy-egy ilyen kampányszerű szellemi és fizikai feltöltődés után újult erővel vágja bele magát az ember ismét a rutinokkal teli hétköznapokba.
Én a felszabadult időmet és energiámat aktuálisan munkára szeretném fordítani, és fordítom is most, hogy egy hosszú hétvége erejéig zavartalanul, megszakítások és egyéb irányú kötelezettségek vállalása nélkül megtehetem. Nem kell rohannom haza meg ide, meg oda, és talán még marad is egy kis energiám a nap végén társasági életet élni. Nos, így keveredtek hozzám a lányok az első "szabadnapom" estéjén, akiket egy kis forralt borozásra, csacsogásra, társasozásra hívtam át. Régóta tervezzük a "pizsipartit", de állandó "teltház" okán nem igazán akart összejönni. A család távolléttében viszont ideálisnak bizonyult az alkalom. Természetesen megint nem bírtam ki, hogy ne dobjak össze gyorsan ezt-azt vendégváró gyanánt a fügés forralt bor mellé, így készült kecskesajtos-diós-gránátalmás zöldsaláta, gombás-spenótos pirítós, tejfölös-citromos mozzarella chilivel és majorannával (Jamie - majd az is jön, de most lefotózni sem volt időm, úgy elfogyott), ricottás-kókuszos bulgurtorta pisztáciával (dettó) és egy százéves recept a szüleim egy régi barátjától:
PÓRÉHAGYMATORTA
Van néhány tuti gyors vendégváró tippem, mint a tonhalkrém, guacamole, diós parmezánkréker, rákpaszta füstölt lazaccal, stb., hogy ha spontán vendégség alakul, akkor se jöjjek zavarba. Ez a torta közéjük tartozik. Rém egyszerű, villámgyorsan bent figyel a sütőben, és mire a vendégek betoppannak (akár csak 15 perc után), már olyan illatokat áraszt a sütőből, hogy mindenkit levesz a lábáról. Az ízekről nem is beszélve. Egészségesnek nem feltétlen mondanám a felvágott miatt, de őrült finom, ezért egyszer-egyszer belefér.
hozzávalók
1 levelestészta
1/2 kocka vaj
3 szál póréhagyma
1tk méz/nyírfa-/pálmacukor
3 doboz tejföl
3 tojás
30dkg füstölt, főtt tarja
só, frissen őrölt bors
szerecsendió
A vajat egy serpenyőben megolvasztom. Amíg a vaj olvad, a póréhagymák külső héját lehántom, a szálakat megmosom, hosszában ketté vágom, félcentis szeletekre karikázom, beleteszem a serpenyőbe, és meghintem a mézzel/cukorral. A vajjal a hagymát jól elkeverem, lefedem, és közepesen alacsony lángon 10 perc alatt puhára párolom. A sütőt ekkor kapcsolom be 190 fokra.
Egy nagy keverőtálban a tejfölt a tojással, a sóval, a borssal és a frissen reszelt szerecsendióval elkeverem. A tarját félcentis csíkokra vágom, hozzádolgozom a fűszeres tejfölhöz, majd amikor a póréhagyma is elkészült, beleforgatom a masszába. A levelestésztát a sütőpapírral együtt kiterítem egy tepsiben, egyenletesen elosztom rajta a pórés-tarjás tejfölt, és már mehet is a sütőbe. 30-40 perc alatt arany színnűre sütöm, forrón, salátával tálalom.
A lányok szinte maradéktalanul felfaltak mindent. ...És a végére egész jól megtanultak Blokusozni.
Éva
