Ilyen idő tájt mindenki lázban van: ki vásárlási, ki készülődési, ki évzárási munkalázban ég, van, aki szétpörgi magát a céges rendezvényeken, hogy Karácsonyra/Szilveszterre a képzeletbeli étel-, ital- és bulitelitettségi barométerének a mutatója jócskán kiakadjon, a gyerekek meg, persze szintén lázas izgalommal várják az ünnepi hangulatokat, a családi összejöveteleket, az ajándékokat, az ünnepi varázslatot.

Nos, engem ez a láz idén valahogy elkerül. Teljes békében és nyugalomban élem meg az Ünnepek előtti utolsó heteket. Program és tennivaló, ahogy az ilyenkor lenni szokott, jócskán van, és míg előbbi valóban inkább a megszaporodott karácsonyi, mikulás-, évzáró és egyéb apropójú privát, céges és nyilvános partikhoz köthető, addig utóbbi inkább a saját ügyes-bajos ambíciók valóraváltása kapcsán adódik. Mindeközben a szokásos ajándékvásárlási, idegeskedős, taposós őrület egy az egyben csak távoli élmény. (Lehet, hogy idén először kézműves ajándékokkal lepjük meg a Család minden tagját?) A fa és a díszek, az idei színek és koncepció fejben már tavaly, a gyakorlatban egy hónapja összeállt. A menü gondolata a napokban talált rám egy elmerengős, forralt boros délutánomon, és az előzetes felmérések alapján elmondható, hogy jó a fogadtatása. A hangulatom teljesen meghitt, téli, ennek tükrében, igen, van sűrűn barátok látogatása, fogadása, lakomák, borozások, hangulatos séták a belvárosi karácsonyi forgatagban, gesztenyézés, glöggözés, tojáslikőrözés, sütisütés (legutóbb felkérésre, egy 50 fős rendezvényre, egy karácsonyi forralt borozós nyílt napra, egy festő barátunk galériájába /....hogy az milyen kalandos volt! ...majd beszámolunk róla hamarosan/), családi programok, vidéki kirándulások, itthoni kuckózás... csak blogolás nincs. Nincs, mert ahhoz az itthoni kuckózásból kéne sokkal több, de az most valahogy nem adatik meg. Még a villányi Márton napos hétvége beszámolójával is adós vagyok, de most előbb egy gyors, egészséges és finom leves - hacsak másnap, de mégis lefotóztam -, amiből még az én Párom is kétszer szedett sűrű hozsannázás közepette.

PARMEZÁNOS-ZSÁLYÁS TÖKMAGKRÉMLEVES DIÓ-MAZSOLAGOLYÓKKAL

Két érdekesség: az egyik, hogy egy bizonyos tökmagkrémleves volt a hívószava annak a menünek, ami miatt többek között Márton napkor a Kistücsökbe vettük az irányt. A pofára esés ott jött, amikor közölték, a menüt két nappal azelőtt lecserélték (az Interneten, ahonnan én tájékozódtam, mindenesetre induláskor még a korábbi volt), és már nem tudom megrendelni. Így azóta jár a fejemben a gondolat, hogy bár sosem láttam, sosem kóstoltam, alapvetően fogalmam nincs, hogy készül, ki kéne kísérletezni egyet. Hát nekiálltam, és ez lett belőle. A másik érdekesség, hogy abban, amit én kitatáltam, alig kell valamit főzni. Íme:

hozzávalók

a leveshez

10dkg hámozott tökmag

2dkg vaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1l zöldségalaplé (2 bio leveskockából)

4-5 friss zsályalevél vagy 1ek friss esetleg szárított aprított zsálya (nekem a fagyasztómban mindig van)

5dkg parmezán sajt

1dl joghurt (paleo no)

só, frissen őrölt bors

a golyókhoz

10dkg mazsola

10dkg dió

3ek víz

5dkg tökmag

a díszítéshez tökmagolaj

A tökmagokat egy felforrósított, száraz serpenyőben időnkénti rázogatás, kevergetés mellett pár perc alatt megpirítom (így intenzívebb lesz az íze és könnyebb porítani). Az alaplének fölteszek vizet forrni. Egy edényben közben megolvasztom a vajat, a hagymát és a fokhagymát felkockázom, megdinsztelem a vajon. A forró vízben feloldom a leveskockákat, és a kész alaplével fölöntöm a megdinszelt hagymákat. A tökmagot egy robotgépben porítom, hozzáöntöm az alapléhez. A zsályaleveket egészben vagy aprítva beledobálom a levesbe, az edényt leveszem a tűzről, majd az egészet egy botmixerrel átdolgozom, hogy a hagymák is pürésítődjenek. Ízesítésképpen belereszelem a parmezánt, hozzáadom a joghurtot, sózom, borsozom, végül jól elkeverem. Tálalásig félreteszem.

A levesbetéthez a diót, a mazsolát és a vizet egy robotgépben összedolgozom (én lusta voltam elmosogatni, úgyhogy ezúton megerősítem, hogy a deszka-kés megoldással is kiválóan célba lehet érni), majd a masszából cseresznye méretű golyókat gyúrok a kezemmel. A tökmagot késsel felaprítom, és beleforgatom a golyókat.

Tálaláskor a kimert levesadagokra tökmagolajat csorgatok, a tányér mellé is húzok belőle egy csíkot, amire ráhelyezem a dió-mazsolagolyókat.

Talán még ünnepi levesnek sem utolsó.

Éva