A hétvége egy pár éve, amióta Lola édesség iránti kielégíthetetlen vágya megmutatkozott, nem telhet el sütisütés nélkül. A most szombati desszert apropója azonban egy látogatás volt Eszernél, az egyik "Kilencnél".

Eszter, amióta csak tudja, hogy a biopiac rendszeres látogatója vagyok, kapacitál, hogy a bevásárlás idejére depózzam a legkisebbet nála, a biopiac szomszédságában, így amíg én a körték, krumplik, mandulák, sajtok között turkálok, Lola az ő három csemetéjével eljátszhat. A felajánlás nagyon jól esett, emellett örültem is neki, mert a lányom hihetetlenül szociális lény, és - egyelőre - egykeként minden alkalomért nagyon hálás ő is, mi is, amit gyerektársaságban tölthet. Bár ezen a hétvégén a biopiacot kihagytam, a bemutatkozó családos látogatást mégis megejtettük, mert Lola szolgáltatott rá egy extra okot.

Néhány hete mindenünket beborítják az akvarell produktumok. A lányom teljesen belehabarodott a festésbe, és amikor csak teheti, ecsetet ragad. A hétfői balettóráját követően volt egy bájos párbeszédünk. Ő megkérdezte, hogy aki táncolni tanítja, azt hogy nevezik. A válaszomra, hogy balettművész, csak annyit mondott, hogy: "Mhm. Akkor, anya, keresel nekem egy festőművészt is?" Bennem Eszter kedves invitálására és a tény ismeretében, hogy a férje, Fürjesi Csaba, festőművész, megfogalmazódott egy gondolat. Ha valóban esetenként élünk a felajánlással, és Lolát egy-egy szombat délelőttre "leadjuk" bandázni, vajon van-e rá mód, hogy olykor felmenjen Csabához a műtermébe, és alkosson a művész mellett. Az Eszterhez intézett kérdésemre egy konkrét másnapi meghívás volt a válasz, így szombat délelőtt meg is indultunk. Tudtam, hogy Eszter ínyenc, remekül főz, és értékeli a delikát dolgokat, meg hát üres kézzel sem illik menni, ezért gyorsan még reggel összeraktam ezt a tortakülönlegességet (Josceline Dimbleby tollából, némi módosítással), bízva a mindenkor megismétlődő sikerében.

RÉPATORTA

Hozzávalók

a tésztához

1/2 (kb. 6dkg) vaj

1 1/2 bögre teljeskiőrlésű liszt

pici só

1/2 bögre méz

1 tojás

a töltelékhez

3/4 (kb. 9dkg) vaj

2 tojás

2 tojás sárgája

1 bögre főzőtejszín vagy tej

1 citrom reszelt héja

1/2 szerecsendió

bő 1/2 bögre méz (kóstolás útján még korrigálható, ha nem elég édes a töltelék)

1 bögre reszelt répa

1 bögre teljeskiőrlésű zsemlemorzsa

a mázhoz

1 bögre méz

4ek cirtomlé

1ek víz

15dkg répa

Először a tésztát készítem el. A vajat egy tálkában megolvasztom (én simán a mikróba szoktam egy fél percre betenni), és egy nagy tálban a liszttel, a tojással, a sóval és a mézzel alaposan összedolgozom. Egy fóliába csomagolva 20 percre beteszem a hűtőbe, hogy kicsit megdermedjen, így jobban fogok tudni vele dolgozni.

Amíg a tészta pihen, a tölteléket összeállítom. Ehhez a vajat megolvasztom, a répát és a szerecsendiót lereszelem, majd ezeket a tölteték összes többi hozzávalójával elkeverem. A sütőt 180 fokra beállítom. A tésztát kiveszem a hűtőből, kicsomagolom, kilapítom, és egy 23cm-s tortaformát szép vékonyan kibélelek vele. A tésztába beleöntöm a tölteléket, és a formát beteszem a sütőbe 45-50 percre sülni.

A tortasütés utolsó negyedórájában nekiállok a máznak. Ehhez a répát nagylyukú reszelőn, amennyire csak tudom, hosszában lereszelem. Egy főzőedénybe teszem a többi hozzávalóval, és 10 perc alatt közepes lángon sziruposra főzöm a levét. Amikor a torta elkészült, még melegen szétterítem a tetején.

Ha a sütit forrón fogyasztjuk, vaníliafagyival érdemes lekíséreni. (Egyzerűen egy doboz mascarponét egy rúd vanília belsejével és két kanál mézzel elkeverek, és lefagyasztom.) Hidegen pedig úgy jó, ahogy van.

A Fürjesi család, amennyit én láttam belőle, élvezettel falatozta a tortát - azonnal fel is merült a receptigény. Eszterkém, ahogy ígértem, itt a leírás. Köszönöm ezúton is a kis festőfoglalkozást, tárlatvezetést, remek társaságot, és nem utolsó sorban a tortaszelet fotózásához a kellékeket. Reméljük, lesz a kis családegyesítő találkozónknak folytatása! Ahogy azt már mondtuk: a bort és a sütit mi visszük.

Éva