Toszkána egy olyan vidék, ahová az ember vagy nagyon vágyik, mert még nem volt, vagy nagyon visszavágyik, mert már egyszer-kétszer-százszor megjárta. A környezetemben sokan sokfélét meséltek a tájról, az építészetről, a hangulatokról, az ételekről, csak szuperlatívuszokkal tarkított mondatokban, de jómagam még sosem jutottam el oda. Ez egy gasztrobloggertől már majdhogynem ciki. Pedig ott várnak a többszázéves, autentikus villák, a mindig kék ég, a fantasztikus helyi termények, lágy sajtok, grillhúsok, no, meg a Chianti.

FLORENTIN HAL

Magával, a Florentin (azaz firenzei) elnevezéssel több ételfajtát is illetnek a toszkánok, sőt, a florentin konyha kifejezés is létezik, egész kulináriát ölelve fel. Mégis a florentin jelző egy fogás esetében, legyen az hal, hús vagy tészta, többnyire azt takarja, hogy spenót egész biztosan van benne, esetenként sajt és/vagy tejszín is, és minden bizonnyal sültőben sült.

Ezt az ételt az Édesanyámtól tanultam még bő 10 évvel ezelőtt, amikor még hihetetlen következetességgel odafigyeltem az étkezésemre. Akkor még nem az egészséges, a tiszta volt az elsődleges szempont, sokkal inkább a kalóraiszegény. A Mamám nekem akart kedvezni ezzel a fantasztikus fogással, én pedig mikor megtudtam, hogy kevés tejszín is van benne, kicsattantam, hogy "Mondtam, hogy nem eszem semmilyen tejszíneset!". Nagyon hálátlan dolog volt, pedig mekkora szeretettel csinálta, úgy ráadásul, hogy ő, maga nem is szereti a halat. Azóta is sokszor eszembe jut ez a jelenet, és olyankor minden alkalommal mélységesen elszégyelem magam... De talán a későbbi bocsánatkérésem és a tény, hogy azóta ez az étel a kedvenceimmé küzdötte fel magát mind fogyasztási, mind készítési oldalról, meghozta a megbékélést az amúgy is nagyon megbocsátó Anyukámnak. (Csak, úgy látszik, nekem nem. Meg is érdemlem.)

hozzávalók

2+2dkg vaj

3+3 gerezd fokhagyma

4-5 szelet friss vagy fagyasztott fehérhúsú hal (én tilápiát vagy hortobágyi busa filét használok)

1/2kg friss vagy fagyasztott leveles spenót

15dkg ementáli vagy gruyére, de akár pecorino sajt

1dl kókusztej

1/4 szerecsendió

só, frissen őrölt bors

Ha friss a halam és a spenótom, akkor nem kell előre gondolkodnom. Ha viszont fagyasztóból dolgozom, akkor mind a halat, mind a spenótot, ha nem felejtem el, pár órával vagy akár egy nappal a főzés előtt ki kell vennem felengedni.

A sütőt 180 fokra állítom. Két serpenyőt készítek elő. Mindekettőben megolvasztom a 2-2 dkg vajat, belereszelem a 3-3 gerezd fokhagymát, picit megfuttatom, és az egyik serpenyőbe a halat, a másikba a spenótot teszem. Mindkettőt sózom, borsozom. A spenótot jól összeforgatom a fokhagymás vajjal, lefedem, és közepes lángon párolom, a halat csak hagyom sülni szintén közepes lángon, idővel megfordítom. (Ha nagyon toszkán akarok lenni, akkor a hal alá löttyinthetek egy fél deci Chiantit.) Amíg a hal és a spenót elkészülnek, lereszelem a sajtot, a kókusztejjel, sóval, borssal és a frissen reszelt szerecsendióval összekeverem. Egy hőálló tálba végül lerétegezem a megsült halat, a kinyomkodott spenótleveleket, és az egészet beborítom a sajtmártással. 20 perc alatt az előmelegített sütőben készre sütöm.

Én így, magában szoktam tálalni. Szénhidrátfüggők lekíséhetik némi krumplipürével.

Éva