Így szólnak az olaszok a telefonba. Emellett az ő nyelvükön a szó azt jelenti: "azonnali". A szépen alliteráló olasz "pasta pronto" kifejezésben is találkozhatunk vele, ami arra utal, hogy a tésztaétel percek alatt elkészíthető. Íme, hát, egy gyors tésztarecept. Méghozzá villámgyors. Pláne, ha friss tésztából csináljuk (ne tessék aggódni, nem akarok ezen a ponton még senkit az otthoni tésztagyártásra rábeszélni... eljön majd annak is az ideje). Pasta con pomodoro, azaz paradicsomos tészta. A lányom első számú kedvenceinek egyike ez a friss, egészséges, könnyű tésztacsoda. Ez alkalommal kimondottan neki készítettem kis adagban (ld. kép).

PASTA CON POMODORO, AZAZ PARADICSOMOS TÉSZTA

A recept előtt egy kis nyelvészet. A pomodoro szóösszetétel egyes források szerint az angolajkú történészek téves értelmezésben annyit tesz: aranyalma. Az ő levezetésükben eredendően az olaszok a padlizsánnal megegyezően "pomo di moro"-nak, azaz a mórok almájának hívták a paradicsomot. Idővel alakult át a név "pomodoro"-vá, de a szónak az aranyhoz ab ovo semmi köze - legalább is etimológiai szempontból ezen források álláspontja szerint. Más források úgy tartják, hogy Európában elsőként egy olasz orvos és botanikus nevezte nevén az újdonságot egy 1544-ben összeállított gyógynövény-rendszertan könyvben: pomo d'oro-ként, azaz aranyalmaként jegyezte. Tény, ami tény, hogy a friss, zamatos nyári paradicsom valóban aranyat ér. Nem csupán mert hihetetlenül sokoldalú a konyhai felhasználhatósága, ezért szinte nélkülözhetetlen minden háztartásból, hanem mert felsorolni is nehéz, hányféleképpen gyakorlol jó hatást az emberi szervezetre. Ez volt az egyik dolog, amit Kolumbusz Kristóf vagy a másik spanyol felfedező, Cortés - erről is vitatkoznak a történészek - az "új világból" magával hozott Európába. A paradicsom a spanyol kolonizációt követően honosodott meg az öreg kontinensen. Eleinte mérgező gyümölcsnek hitték az emberek, de a 18. század elején már a padlizsánhoz hasonló felhasználási módban, többnyire sütve fogyasztották. Míg a ma, a világban sok helyütt hasonlatos "tomato" (angol), tomate (spanyol), tomaten (német) elnevezés az eredeti navaho "tomatl"-ből illetve az azték "xitomatl"-ből származik, ami duzzadó gyümölcsöt jelent, a magyar szóhasználat eredete egész az édenkertig visz.

A paradicsom színében, formájában, méretében nagyon változatos. Viszont igazán akkor finom, lédús, ha szabadföldön terem, és a nap sugarai érlelik meg. Itt ajánlom újfent a MOM melletti biopiacon áruló "paradicsomembert".

A szívre gyakorolt jotékony hatása közismert, a benne lévő likopin pedig a fellelhető természetes antioxidánsok egyik legerősebbike, tehát a paradicsom kiváló öregedésgátló. Emellett rendszeres fogyasztása segít megelőzni a prosztata- és mellrákot, valamint a különféle idegrendszeri betegségeket. Tomatin nevű alkaloidja gombás, gyulladásos betegségek kezelésére használt a gyógyászatban. Magas a C- és A-vitamitartalma, amit leginkább a nyers paradicsommal juttathatunk a szervezetünkbe.

Hozzávalók

spagetti, linguine, tagliatelle vagy pappardelle, penne de gyakorlatilag bármelyik tésztatípussal jó ez az alapszósz - a töltötekkel is (nekem a friss pappardelle a kedvencem, amit a Culinarisban veszek, de friss tagliatelle a Sparban is kapható - hűtőpultban kell keresni - egyébként teljeskiőrlésű száraztésztát használok jobb híján)

2ek extraszűz olívaolaj

1 fej hagyma (elhagyható)

1kg friss paradicsom (de télen konzervből is elkészíthető - ekkor még gyorsabb a művelet, mert kimarad a blansírozás, hámozás, darabolás fázis)

4 gerezd fokhagyma

1 csokor friss bazsalikom (mivel a Nagyiéknál voltunk, én csak fagyasztottal tudtam dolgozni, de a friss a legjobb)

só, frissen őrölt bors

esetleg pici balzsamecet, ha pedig nem elég édes a paradicsom, akkor pár csepp méz

tálaláshoz friss parmezán és friss bazsalikomlevelek

A vizet a tészának fölteszem forrni. Amíg felmelegszik, felkockázom a hagymát. Amikor a víz felforrt, a paradicsomokat 1 percre beledobom blansírozni. Egy perc után a paradicsomokat kiemelem (a víz alatt a lángot egy időre elzárom), hideg víz alatt lehűtöm, majd meghámozom, ezt követően felkozkázom - én nagyobbra szeretem, hogy a végén a szósz jó darabos legyen. Egy sepenyőben az olívaolajat felhevítem, és benne alacsony lángon üvegesre párolom a hagymát. Mehet bele a paradicsom. Közepes lángon néha meg-megkeverve szósszá főzöm a paradicsomokat. Közben újra begyújtok a víz alá. Forráspontot követően megsózom, majd beleteszem a tésztát. Ha száraztésztát használok, kicsit több idő kell, hogy fogkeményre főjön, de ha frisset, úgy 1-2 perc alatt elkészül a tészta. Ha a paradicsom leve kicsit elfőtt, és a szósz besűrűsödött, már csak az ízesítés van hátra: a fokhagymagerezdeket belereszelem a mártásba (ha nem szeretnék annyira intenzív fokhagymaízt, akkor az elején célszerű a fokhagymát lepirítani a vöröshagymával), sózom, borsozom (esteleg balzsamecetet és szükség szerint mézet teszek bele), végül a durvára tépkedett bazsalikomleveleket keverem hozzá. Ha szeretném fokozni a hatást, akkor két egész mozzarellát felkockázok, és beleolvasztom a szószba, majd addig keverem, amíg a mártás homogénné nem válik. 

Ha úgy tetszik, a tésztát beleforgathatom a paradicsomszószba (amennyiben mozzarellás szószról van szó, mindenképpen érdemes), de tálalhatom úgy is, hogy a tészta tetejére halmozom a mártást. Zárásként friss parmezánt reszelek a tésztára - lehet rusztikus, zöldséghámozóval, vagy késéllel lekapart parmezánforgácsokkal megszórni - én így szeretem a legjobban -, vagy nagylyukú reszelőn átküldött sajttal. Én a képen látható adagra, mivel a legkisebbnek készült, kislyukú reszelőn reszeltem rá sajtot, hogy a Kisasszony lehetőleg külön le csipegesse le a sajtot a tál tetejéről. Végül, ha van, egy-két friss bazsalikomlevéllel megdíszítem az összhatás kedvéért. Nekem most nem volt...

Éva