Talán őt és az ő terményét vártam a legjobban a tavasz kezdetével. T.i. van egy bácsi a biopiacon (az Iránta érzett lojalitásom, ígérem, elvisz majd oda, hogy nevesíteni is fogom tudni), akinek nem sokféle, de annál finomabb zöldjei vannak, mint saláta, paprika, karalábé... és a paradicsomja. Ilyen paradicsomot én még életemben előtte sehol, és azóta sem láttam, kóstoltam, illatoltam, mint amióta "a" Bácsit ismerem. Amit ő tud, nem tudja azt senki más: a paradicsomjai sötétvörös, M-es (kb. 5-6 cm átmérőjű), keményre vasalt és illatozó, örökzöld (örökpiros) konfekció egyenruhában virítanak a standján mostmár a 2010-es divatszezonban is. Ez az a paradicsom, amiből nem lehet eleget (v)enni. Ez az a paradicsom, ami ha megjelenik végre, onnantól a spanyol paradicsomdobáló fesztiválon felvonultatott paradicsomkészlet elmehet a p...csába ahhoz képest, amit én halmozok fel otthon. Mert onnantól, ameddig csak érik "a" Bácsinál, mi bizony paradicsomot eszünk paradicsommal: nyersen, magában, vagy salátának, sütve, grillezve, főzve, levesnek, szósznak... mindenhogy. Megőrülsz, olyan! Úgyhogy kerekítenem is kellett szokásomhoz híven gyorsan valami finomat a frissen beszerzett hozzávalókból.
SPENÓTOS-RICOTTÁS LASAGNE FRISS PARADICSOMSZÓSSZAL
Hozzávalók
4 száraz vagy friss lasagne-lap
A töltelékhez:
2dkg vaj
1/2 kg friss spenót
3 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
1/4kg ricotta
A szószhoz:
2ek olívaolaj
1 kis fej vöröshagyma
1/2kg friss paradicsom
3 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors
5-6 levél friss bazsalikom
A lasagne-lapoknak és a paradicsom blansírozásához egy nagyobb edényben vizet forralok. A spenótot és a paradicsomot megmosom.
Amíg a víz melegszik, elkészítem a tölteléket. A vajat egy serpenyőben megolvasztom, a fokhagymát belereszelem, és vigyázva, hogy oda ne kapjon, folytonos keverés mellett megdinsztelem. Mehet bele a spenót, amit én nem szoktam megpucolni - imádom, ahogy a szárak roppannak a fogam alatt! Sózom, borsozom, összeforgatom a fokhagymával, és alacsony lángon hagyom párolódni. Közben a felforrt vízbe beleteszem a paradicsomokat (blansírozom őket, hogy a héjuk könnyen lehúzhatóvá váljon), majd egy-két perc fürdőzés után kiveszem, és félreteszem a kis vöröseket (a víz maradjon, csak halkítsunk a lángon - pár perc, és újra színre lép). Amíg a paradicsomok hűsölnek, egy újabb serpenyőbe belelöttyintem az olajat, felmelegítem, aztán kavarok egyet a spenóton, és amíg az olaj hevül, felaprítom a hagymát. Zutty bele az olajba, jön a dinsztelés. Megint egy kavarás a spenóton, majd paradicsomhámozás és -kockázás következik. Ha kész, nyomás az addigra üvegessé vált hagymára. Nagy láng, kevergetés. Szólítom a Ricottát. Kedves Ricotta Túró, akarod-e Tavaszi Spenótot házastársadul? Majd fordítva. A vak is látja, hogy igen. Már rég házastársaknak nyilvánítottam őket, de most újra megteszem. Micsoda illatok!!! A spenótot tehát a ricottával alaposan összedolgozom, a tüzet alatta elzárom. Kérem a következőt! Lasange-lap. Ez aztán a "multitasking"! Innentől pont annyi idő fog neki kelleni a kész állapothoz, amennyi idő alatt szósszá fajul a paradicsomom.
Még egy óda a paradicsomról, miközben minden és mindenki teszi a dolgát a (tűz)helyén: ez a paradicsom az a paradicsom, ami nem igényli a savasság ellenpontozását semmi nemű édesítésel, mert alapból olyan édes, hogy beszarsz!!!!!!!!
Szóval vissza a gyalupadhoz: spenót kész, lasagne puha, szósz összeállt - ide kis só, friss bors és röpke darabolás után friss bazsalikom... kever. Jöhet az összeállítás: egy lasagne-lap a tányérra, a felére 2ek a töltelékből, a tészta-lap másik felét ráhajtjuk. A tetejére újabb 2ek töltelék, rá pedig egy másik lasagne-lap kerül, félig lelógatva, a torony tetejére újabb 2ek spenót, majd lezárom a másik felével. A rakottas tetejére rákanalazom a paradicsomszószt........... mmmmmmm!
Csak élvezd!
Éva
