"Mondj egy szót! Bármilyen szót... és én bebizonyítom, hogy az a szó görög eredetű!" Ismerős? Nos, Portokalos papának a Bazi nagy görög lagziban a "kimono" szó sem okozott gondot, de a spárgával egész biztos nem tudnánk megfogni. A spárga elnevezés t.i. görög eredetű: az "asparagos" szóból származik, ami fiatal hajtást jelent.

Egészen a múlt század elejéig a főúri kertek növénye volt, és bár mostanra széles körben elterjedt, főúri eleganciáját máig megőrízte. Zsenge íze alkalmassá teszi sokoldalú felhasználásra. Ám nem csupán sokoldalú, finom, de rendkívül egészséges zöldségféle is. Én, személy szerint óriási rajongója vagyok akár levesként, akár párolt köretként, akár salátaként, csőben sütve, hal/hús töltelékeként, pite formájában vagy krumlipürébe dolgozva találkozom vele. Lippai János, kertészeti irodalmáról elhíresült szerzetes az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében a következőket írta: "Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik." Na, tessék!

Én most sem kenegetést, sem borban főzögetést nem ajánlok itt, ellenben egy könnyű tavaszi fogást egy többszörösen letesztelt mennyei SPÁRGÁS-GORGONZOLÁS QUICHE formájában.

Hozzávalók

(Én többnyire biopiacon szerzem be a hozzávalóimat a zöldségektől a szárazárun át a tejtermékekig, így most nem fogom mindenhová odaírni, hogy bio... bio..., de az. Az ételek elkészítésnek egyébként nem feltétele.)

A tésztához:

175g teljeskiőrlésű liszt (lehet finomlisztből is)

25g frissen reszelt parmezán

egy csipet só

100g sózatlan vaj feldarabolva

1 tojás sárgája

1ek víz

A tartalomhoz:

225g zöldspárga

100g gorgonzola sajt

200ml főzőtejszín

3 tojás enyhén felverve

2ek frissen reszelt parmezán

1ek friss bazsalikom aprítva

só, frissen őrölt bors, (szerecsendió)

Első lépésként bedurrantom a sütőt 200 fokra, ezzel együtt felteszek egy nagy fazék vizet forrni. Amíg ezen a fronton tart a bemelegítés, elkészítem a tésztát. Egy nagy tálban összeborítom a szárazanyagot, a vajdarabokat hozzáadom, és addig masszírozom őket össze, amíg morzsás nem lesz az akkor még tésztának nem nevezhető lisztes alap állaga. A tojássárgáját és a vizet beledolgozom, így formázható tésztát kapok. Élek is a lehetőséggel, és gyúrok belőle először egy cipőt, majd koronggá lapítom. Két sütőpapír közé téve egy sodrófával kinyújtom kb. 30 cm átmérőjű, lehetőleg minél szabályosabb körformára. Ezen a ponton kerül elő a 23 cm-es (standard méret, aggodalomra semmi ok) sütőforma, amit alaposan kivajazok. A tésztáról a fölső papírt lehúzom, és a matériát befordítom a formába. A másik papírt is óvatosan lehúzom, a végre minden oldalról szabaddá vált tésztával pedig kibélelem a tálat. Megszurkálom a tészta alját egy villával, és az egyik imént használt darab sütőpapírt visszateszem rá némi nehezékkel (pl. két marék rizs/lencse/szárazbab), majd beteszem a formát a sütőbe 8 percre. 8 perc elteltével leemelem a nehezékes papírt, és visszateszem a tésztát további 12-15 percre, vagy amíg arany színe nem lesz. Hagyom hűlni egy kicsit.

Vissza az időben: amikor a tészta már a sütőben héderel, nekiesem a spárgáknak. A zöldspárga előnye, hogy nem kell pucolni, csak a fás végeket letördelni. A mostanra minden bizonnyal forrón bugyogó vízbe 2 percre beleteszem - erre a szakszó az, hogy blansírozom - a szálakat, majd kiemelem, lecsöpögtetem, és hideg víz alatt felfrissítem. Szárazra törlöm. Félreteszek 8 egész szálat, a többit 1cm-es darabokra vágom. (Nem kell egyenkééééééént!!!! Egy kötegben az egészet egyszerre, sikerül, ahogy sikerül.) Megint jön egy nagy tál, bele a spárgadarabok, a gorgonzola összemorzsolva, a bazsalikom, a tejszín és a felvert tojás. Az egészet összekutyulom, sóval, borssal ízesítem. (A frissen reszelt szerecsendió sem árt neki - a szerk.)

A sütő hőmérsékletét 190 fokra mérsékelem, amikor már a tésztánk kikerült, és fogadásra kész. Ekkor belezúdítom az egész spárgás, sajtos masszát, a félretett spárgaszálakkal szépen megkoronázom, és parmezánnal tetézem. A sütőben vár a quiche-re (ejtsd: kís) még egy kiiiiiis idő, úgy 25-30 perc. Aranyra sülve veszem ki.

Melegen és hidegen egyaránt fogyasztható. (Nálunk többnyire nem éri meg, hogy kihűljön.) Mindenesetre egy marék zöldsalátávál (olívaolaj+balzsamecet kíséretében, persze) és ha a körülmények megengedik, egy pohár jól lehűtött, könnyű Chardonnay-vel tálalom.

Éva