Kislány koromban lakótelepen laktunk. Megvolt a maga hangulata - én szerettem. Ma is meleg szívvel gondolok vissza arra a 10 évre, amit ott töltöttem. A környező téglaházak a miénkkel együtt egy hatalmas játszóteret öleltek körbe, amire ráláttunk az erkélyről, a szüleim így bártan leengedhettek egyedül is oda. Békéscsaba amúgyis - nomen est omen - békés kisváros volt, ahol a környékbeliek többnyire ismerték egymást, vigyáztak egymásra. 

A lakásunk kétszobás volt, amit nap mint nap megtöltött az anyukám keze nyomán készülő igazi komfort ételek illata, és az apukám jóvoltából a hangfalakból lüktető válogatott jazz, funk, blues vagy soul. A szabadidőmet többnyire azon a bizonyos játszótéren töltöttem, máskor szomszédoltam, vagy a szombámban olvastam, legóztam, rajzoltam. Hétvégéken pedig, amikor a szüleim is kiereszthették a gőzt, leginkább a baráti családok gyűltek össze hol itt, hol ott. Volt aztán az a néhány nagyon ritka, de számomra annál emlékezetesebb nyári este, amikor a távoli garázssoroknál a szomszédokkal verődtünk össze tábortűznél sütögetni. Én ezt annyira jó hangulatú eseménynek találtam, hogy igazából nem értettem, miért nem csináljuk minden héten. Akár télen is.

A tábortűz aztán a tini éveimben nyert új értelmet. Az osztálykirándulások alkalmával a tűz köré gyűlő barátok, a gitár, a sült szalonna illata... (Majd a mindenki lehelletéből áradó tömény hagymaszag a sütögetést követően. Na, az is felejthetetlen volt.) Ott kerültek elő féltve őrzött titkok, legbelsőbb családi történetek, szövődtek szerelmek, örök barátságok.

A tábortűznek varázsa van. Megnyitja az embereket, bensőséges hangulatot teremt, közösségeket kovácsol.A fényénél mindenki megszépül. A látványa, a melegsége, a nélkülözhetetlensége mind hozzájárul ahhoz, hogy ennyire tudjuk szeretni.

Most, hogy új helyen lakunk, van lehetőségünk tüzet rakni, élünk is vele kisebb-nagyobb rendszerességgel. A lányaim hihetetlen izgalomba jönnek a fellobanó lángcsóvák láttán. És ha már van, hát nyilván ne csak nézzük, használjuk is!

A gyerekeim édességfüggőségét és kalandvágyát, valamint a magam nosztalgiaigényét egyszerre elégítettem ki, amikor a Sparban ráakadva egy csodás, pasztell rózsaszín és fehér darabokból álló cukormentes mályvacukkorral állítottam be, és felvetettem, hogy grillezzük meg. Önmagában ez egy mennyei csemege, de hogy az élvezeteket fokozzam, céklalével színezett és rózsavízzel ízesített olvasztott fehércsokiba mártottuk a nyársakat, amit tetszés szerint megszórtunk színes cukorforgácsokkal. Nem épp a legegészségesebb, de nyár van! Ó. IÓ. CIÓ. ÁCIÓ. KÁCIÓ. AKÁCIÓ. VAKÁCIÓ! Nyári születésű gyerekek szülinapi program gyanánt is ajánlott.

RÓZSACSOKIBA MÁRTOTT GRILLEZETT MÁLYVACUKOR

hozzávalók

100g jó minőségű fehércsoki

5dkg vaj

3ek víz

1ek rózsavíz

1kk frissen préselt céklalé

1 zacskó cukormentes mályvacukor

díszítőcukor

A darabokra tördelt csokit a vízzel és a vajjal egy vízgőz fölé helyezett edényben folyamatos kevergetés mellett megolvasztom, majd elkeverem benne a céklalevet és a rózsavizet. A cukrokat fanyársakra húzom, tűz föltött meggrillezem, majd belemártom a csokimázaba, megszórom a díszítőcukorral, és hagyom a mázat megdermedni. Máz nélkül is remek ízélmény és kaland a mályvacukorsütés, ahogy sütés nélkül is lehet a cukrokat a mázba mártogatni.

Szép nyarat!

Éva