Kiderült, hogy tejérzékeny vagyok. A vaj maradhat (mivel annak minimális a fehérjetartalma), de a tejről, tejfölről, tejszínről, sajtokról le kell mondanom. Megszakad a szívem. Sírni tudnék, ha a camembert-re, roquefort-ra, a reggeli lattémra gondolok. De a doki szerint ha le tudok mondani a tejtermékekről, akkor a pollenallergiám is megszűnik. Legyen.

A zabtej már ízlik, a reggeli kávé így megoldott. A sajtpultot nagy ívben kerülöm, ezzel sem lesz probléma. A süteményekkel viszont baj van, s mivel cukrot sem használok, nehéz az ügy. Van paleo cukrászda, de ritkán vagyok elégedett a kínálattal. Akkor majd én kikísérletezem a legjobb liszt-, cukor- és akár tejmentes édességeket. Például ischlert.

Négyszer futottam neki az utóbbi időben, és volt ezek között komoly kudarc is. Nagyon fontos az alapanyagok minősége és milyensége. A kókuszliszten rengeteg múlik: ha nem elég finomra őrölt/darált és nem elég száraz, az baj. Nagy bosszúságot okozott a Sparban kapható "kókuszliszt": a csomagoláson hangsúlyozzák, hogy a "kókuszliszt nem egyenlő a darált kókuszreszelékkel", ehhez képest bizony az utóbbi van a dobozban. Ezzel nem lehet dolgozni, nem veszi fel a zsiradékot, a tészta szétesik, sütés közben szétfolyik, kuka az egész. Nem ajánlom.

PALEO ISCHLER

kell hozzá (10 darabhoz)

10 dkg dióliszt

10 dkg mandulaliszt

10 dkg nagyon finomra őrölt kókuszliszt (darált kókuszreszelék nem jó)

8 dkg nyírfacukor

kb. 10 dkg vaj/kókuszzsír

20 dkg cukormentes étcsokoládé

20 dkg cukormentes lekvár (savanyú gyümölcsből, akár szilva, meggy, ribizli)

Nem fogok hazudni: kalandos az elkészítés.

A tésztát robotgépben állítsd össze: a forgókések pár másodperc alatt összedolgozzák a mag- és kókuszlisztet, cukrot és zsiradékot. Az utóbbinák azért adtam meg csak körülbelüli értéket, mert nem lehet előre tudni, mennyit vesz fel a többi alapanyag; volt, hogy elég volt a 10 dkg, máskor 15 dkg sem adott gyúrható tésztát. Beletenni lehet, elvenni belőle nem, ezért kis adagokban növeld a hozzáadott mennyiséget. Gyúrható, puha tésztát kell kapj, nagyon hasonlót a klasszikus omlóstésztához - ha kenhető, akkor túl sok a zsír, szét fognak folyni a korongok sütés közben.

Egy nagy, lapos tepsibe teríts sütőpapírt. A tészta nem nyújtható, nem szaggatható, hiszen nincs benne glutén, ami a tészta szerkezetét adhatná. Nehéz vele dolgozni, na. Máshogy kell tehát formázni a korongokat; a legjobb, ha van egy erre alkalmas tálaló gyűrűd, amiben koronggá lehet préselni a tésztát, de megteszi egy pogácsaszaggató is, amiben egyenletesen ellapogatod az anyagot. Mindezt közvetlenül a sütőpapíros tepsin végezd, a korongok nem helyezhetőek át.

Az én 5-6 centis gyűrűmben 2 dkg tésztából tudok egy fél centi vastag korongot préselni, ez megfelelő vastagság. A megadott mennyiségből 20 korong jön ki. Ha kész, tedd a tepsit hűtőbe legalább fél órára, hogy a zsír visszafagyhasson a tésztában.

A sütőt 180°C-ra forrósítsd, ebbe tedd a kihűtött korongokkal megrakott tepsit. Pár perc alatt megsül, ha elkezdenek barnulni a tészta, akkor már jó. Óvatosan vedd ki a tepsit és hagyd hűlni. Ne nyúlj a korongokhoz, mert azonnal morzsává esnek szét. Ha teljesen kihűltek, tedd az egész tepsit megint a hűtőbe, ismét azért, hogy a zsírok megszilárduljanak. A meleg mostantól nem a barátod. Ettől kezdve a korongokat végig hidegen kell tartanod, mert szobahőmérsékelten könnyen darakora hullanak.

Ha hidegek és szilárdak a korongok, akkor kettőt-kettőt egy evőkanák lekvárral tapassz össze, tedd vissza a tepsire és mehet megint a hűtőbe. Gőz fölött olvaszd meg a csokit, adhatsz hozzá néhány dkg kakaóvajat, kókuszzsírt, hogy kissé folyékonyabb legyen. Folyamatosan kavargatva hűtsd langyosra (nem kell szabályosan temperálni, de ha van benne gyakorlatod, persze lehet). Nem szabad, hogy túl meleg legyen, mert megolvasztja a zsírt a tésztában, szétesik az egész (jártam így). A betöltött ischlereket rácsra téve öntsd nyakon a csokival, vonja be egyenletesen. Vissza a tepsire illetve a hűtőbe. Ha a bevonat kifagyott, rögtön fogyasztható. Mondanom sem kell ,hogy hűtőben tartandó. Szerintem hetekig eláll, nincs benne semmi romlandó (esetleg a vaj, arra figyelj).

Ádám