A legboldogabb pillanatok egyike mindannyiunk számára, amikor ráérős reggelek vagy reggelsorozatok keretében, miután mindenki kikászálódott kedvére az ágyából, körbeüljük az asztalt, és komótosan, jó hangulatban, nevetgélve együtt megreggelizünk. Ilyenkor nincs rohanás, sürgető szavak, feszültség, csak a nyugalom, a finom illatok, a kényeztető ízek, a lágy zene, a gyöngyöző gyerekkacaj és ha mázlik van, néhány kósza napsugár. Ez a mi békénk. Lola ilyenkor sugárzik a boldogsától, és azt hajtogatja, hogy micsoda nap ez, mennyire csodálatos lesz, ami így indul, vigyázzunk rá, el ne rontsuk egy rossz szóval se. Ez is mutatja, hogy egy gyereknek bár izgalmas a karácsonyi vagy szülinapi csomagbontás, az ajándék, ez ideig-óráig tart: a legjobban mindig annak örül, ha együtt vagyunk - szeretetben, békességben. Bizonyára azért értékeli ő is ennyire, mert tudja, hogy a nagyvárosi rohanó élet mellett ez sajnos nem lehet mindennapos... már ha nem vállaljuk, hogy ötkor kelünk. De megmarad nekünk a hétvégéken és a szünetek idején elköltött, így ilyenkor ünnepnek számító, édes életet idéző családi reggelik élménye. Mi pedig bedobozoljuk, és elraktározzuk az energiáit, hogy töltsön a többi fázós, sietős hajnalon is.

WASABIS LAZACTÁL AVOKÁDÓVAL, FÜRJTOJÁSSAL ÉS KECSKESAJTTAL

hozzávalók

200g füstölt lazac

1 avokádó

wasabi

1 szál újhagyma

2 lime

100g krémes kecskesajt

1 chili

hagymacsíra

15 fürjtojás

5 koktélparadicsom

frissen őrölt bors

tálaláshoz rozskréker

A tojásokat gyöngyöző vízben pár perc alatt keményre főzöm. Ezalatt a lazacszeleteket rózsákba rendezem, és tetszés szerint körépakolom a megmosott, felnégyelt paradicsomot, a kecskesajtszeleteket, a meghámozott, felcikkezett avokádót, a megtisztított, hosszában csíkokra vágott újhagymát és chilit, a geredzekre szelt lime-ot (közülük eggyel-kettővel megcsorgatom az avokádószeleteket, hogy ne barnuljanak hamar), borsozok,csírakupacokat halmozok random a sajtokra, végül a lehűtött fürjtojást is a tálra teszem, és wasabi pöttyökkel fejezem be a művet. Én rozskrékerrel, frissen facsart narancslével, és a magam számára egy forró zabmelange-zsal kínáltam a tálat, amin mindenki talált kedvérevalót. Én ezt a kanapét kreáltam magamnak belőle:

...És ezzel a történetnek még nincs vége! Maradt pár szelet avokádó, mutatóban kevés kecskesajt, csíra, wasabi, lime, fürjtojás és újhagyma a tálon. Kidobni nyilván nem terveztem, ezért kevés fokhagyma hozzáadásával az egészet gyorsan egy keverőtálban villával összedolgoztam, és így az újrafelhasználhatóság jegyében el is készült a wasbis fürjtojásos avokádókrém kegyelemdöfésnek.

Nekünk bearanyozta a reggelünket. Ajánlom a következő napok meghitt családi körben eltöltendő ünnepi reggeleire ezt az összeállítást szeretettel, békés karácsonyt kívánva ezzel minden kedves Olvasónknak!

Éva