Azt mondják, az vagyok. Nem tagadom. Ráadásul még élvezem is. Szorult belém diplomáciai érzék, és a szüleim is mindent megtettek anno, hogy felnőttként a környezetem elmondhassa rólam, volt gyerekszobám, hogy a kevés erényem közt legalább a jólneveltség ott szerepel. De nem vagyok finomkodó. Egyre inkább nem, ahogy haladok előre a korral. (Márpedig haladok: épp ma, 6-án töltöm a 39-et. Brrrr.) Egyesek úgy gondolják, nemhogy nyers az őszinteségem, de esetenként kíméletlen, sőt, kegyetlen. Valakinek ezt a szerepet is vállalni kell. Tele van a világunk álszent, képmutató, jobb esetben csak konfliktuskerülő emberekkel, akik inkább azt mondják, amit a "tanácsért" (egyébként meg inkább megerősítésért) folyamodó másik hallani akar. A konfliktus, a vita márpedig jó dolog - már ha konstruktív és nem destruktív: abból tanulunk, épülünk, aztáltal fejlődünk. Nem mindig jó pofába kapni a frankót: sokszor leforráz, amikor szembesítenek azzal, amit egyébként mi is tudunk, de nem akarunk tudomást venni róla, tagadjuk, menekülünk előle. Nem jó, de jótékony. Mint ez a pasta pronto: a tésztát nyers hozzávalók összessége vonja be, hogy minden bennük rejlő, érintetlen vitaminnal, ízzel és színnel tegyék maximálisan élvezhetővé és táplálóvá ezt villámgyors fogást, ami ráadásnak 5 perc alatt készül el. ...Mert totojázni sem szeretek.
CITROMOS-SZARVASGOMBA OLAJAS FEKETE PASTA PRONTO
hozzávalók
250g fekete tagliatelle (bármilyen más tésztával is elkészíthető)
5ek olívaolaj
5 gerezd zúzott fokhagyma
1+1tk só
1 kezeletlen héjú citrom leve és reszelt héja
2ek szarvasgombás olaj
10dkg parmezán sajt
A tésztának felteszek vizett forrni. Amíg a víz melegszik, egy nagy keverőtálban összedolgozom az olívaolajat a citrom levével, reszelt héjának a felével, a fokhagymával és 1tk sóval. Amikor a víz felforrt, a másik kanál sót beledobom a tésztával együtt, amit három perc alatt fogkeményre főzök. A kész tészát leszűröm, a keverőtálban összeforgatom az ízesített olajjal, tányérokba adagolom, megcsorgatom a szarvasgomba olajjal, parmezánforgácsokkal hintem, és megborsozom. Díszítésnek tehetek rá egy-két levél élénkzöld bazsalikomot, ami nekem most készlet hiányában elmaradt. Mi főételnek ettük, de hal vagy sült mellé is remekül passzol köretként.
Én azt gondolom, a kellemes karácsonyi készülődés a háziasszonyok számára leginkább csak ilyen gyors fogások mellett képzelhető el. Vagy tévedek?
Éva
