Közel 10 év kihagyás után újra vendégségben jártunk nála, immár egy párként. Joci el volt ragadtatva a vendéglátástól. Én csak azért nem lepődtem meg, mert éveken át jócskán volt részem benne, pont tudtam, mire számítsak: kifogástalan ízek, óriás vendégszeretet, odaadó gondoskodás, remek partihangulat, kellemes beszélgetések... kellő mennyiségű és minőségű bor, pálinka, miegyéb társaságában. Ebben, és hál' Istennek sokminden más téren jottányit sem változott Kriszta. Csak idő közben felnőtt. Most férjhez megy... illetve ment. Első és második benyomásra is a legjobban választott, hisz sugárzik róla, hogy hazaért: boldog, kiegyensúlyozott. Innen is gratulálunk neki(k) a július 20-ia esküvőjükhöz, és köszönjük a meleg fogadtatást. Folyt. köv.
A második forduló első állomásának kikiáltott vendégségbe az alábbi tortával érkeztem. Figyelem! Aki arra utazik, hogy könnyű desszertet egyen, és az étrendjébe belefér a laktóz, az az előzőekben felposztolt joghurt-túró alapú desszertet válassza. Aki tej- és/vagy lisztérzékeny, netán paeolit étrenden van, az fog ennek a fent említett málnás túrótorta nyomán szintén második fordulósnak tekinthető ínyencségnek örülni, ami ugyan a benne lévő kókusztej miatt zsírszegénynek nem mondható, de annál egészségesebb! (A ribizli-kókusz íztársítás ötlete a Vapianotól származik.)
RIBIZLIS-KÓKUSZOS PANNACOTTA TORTA
hozzávalók
800g kókusztej
400g ribizli
100g kókuszreszelék
1/2 lime leve és héja
200g méz/nyírfacukor
10 lap zselatin (én tiszta sertészselatinból készült lapokat használok, ezért vegánnak nem mondható a recept, de szintetikus zselatinnal kiváltható - mennyiség tekintetében a használati utasítást érdemes követni)
A zselatinlapokat hidegvízbe áztatom. A ribizlit megmosom, a felét leszemezgetem, mindkét adagot félreteszem. A kókusztejet egy edényben felmelegítem annyira (40-50) fokra elég, hogy a kifacsart, puha zselatinlapokat elkeverve benne, azok teljesen feloldódjanak. A kókusztejet egy keverőtálba öntöm, beledolgozom a mézet/nyírfacukrot, a kókuszreszeléket és a lime héját/levét, valamint az egész ribizliket, hogy azok lehetőség szerint azért ne törjenek össze. A masszát egy jól záró 23 centis kapcsos tortaformába öntöm, és pár órára vagy egy egész éjszakára hűtőbe teszem, hogy megdermedjen. Az első 1-2 órában rendszeresen keverek egyet-kettőt a masszán, hogy a kókuszzsír ne üljön ki a tetejére a tortának, az egész homogén maradjon. Tálaláskor megszórom még kókuszreszelékkel a sütit, és ráhalmozom szárastól vagy anélkül a ribizlit. Így kellően rusztikus... és nem kevésbé finom.
Éva
anna ajánlása
CALEM ROSÉ PORT
Kellően rusztikus desszerthez találjunk egy rusztikus és mégis modern bort. A mai választott rosé port karrierjét, illetve tulajdonképpen születését az egészségtudatosabb táplálkozási trendeknek köszönheti.
A portugálok (alkohol hozzáadásával) erősített bora, a portói évszázadokon át nagy népszerűségnek örvendett elsősorban az angol (régebben a gyarmatokon is) piacon. A magasabb alkohol és az édessége (=magas maradék cukor) közül egyik sem igazán illett a tudatos egészséges életmód alapelveihez, így az elmúlt pár évtizedben a világ egyik legnagyobb becsben tartott bora szépen kiment a divatból.
A rosé port születése egy bátor marketing húzás az új generáció megnyerésére. 2008-ban Valentin napon mutatta be a Croft a kategóriateremtő rosé portot elsősorban a fiatal angol (és női) célcsoportnak szánva, kihasználva az akkor ott már javában tomboló rozé divatot. A sikert jól mutatja, hogy az első fecskét követve ma már minden nagyobb háznak van rosé portja.
Visszatérve a párosításhoz, a rosé port intenzív piros bogyós gyümölcs aromákkal bír, ami a ribizlihez illik, testes+ bor, ami a desszert kókusztej által biztosított testével ellensúlyozza egymást. Egy könnyedebb rozé eltűnne a desszert mellett, míg egy vörös desszertbor túlkiabálná, így marad a formabontó rosé port, amibe bátran dobhatunk jégkockát, vagy frissíthetjük egy belefacsart lime-al, felhúzhatjuk szódával, proseccoval…stb. A rozé portnál ez nem számít szentségtörésnek, sőt inkább ajánlott a kísérletezés.
Anna
