Május 5-én volt épp három éve, hogy belevágtunk. 2009. végén eldöntöttük, hogy gasztroblogot fogunk írni - közösen. Év elején megálmodtuk, milyen formában, létrehoztuk a Facebook oldalunkat, ahol a majd három hónappal későbbi indulásunkra már szép számmal sorakoztak az érdeklődők. Akkor még nem tudtuk, hová visz az új út, merre tart és meddig repít... Ahogy épültünk és gyarapodtunk, egyre-másra jöttek a visszajelzések minden fronton, ami megerősített bennünket abban, hogy van értelme annak, amit csinálunk. Sokat írtátok, kedves Olvasók, hogy szeretitek a receptjeinket, a receptleírásainkat, a személyes hangvételt, amiben írunk, a történeteinket, a fotóinkat, hogy a "munkánkkal" hozzá tudtunk járulni ahhoz, hogy színesítsetek, frissítsetek a konyhai repertoárotokon - mindezt egyszerűen, elegánsan, egészségesen.

Az oldaunk és vele együtt mi is a kezdetek óta sokmindenen mentünk át. Rengeteget tapasztaltunk, tanultunk, finomodtunk. Reméljük, hogy ha valamin változtattunk, az jó irányba vitte a blogot. A visszacsatolások erre engednek következtetni. Most úgy éreztük, három év után ideje, hogy megajándékozzuk magunkat és Benneteket valami újjal. Egy szerencsés találkozás eredményeképpen alkalmunk nyílt fontolóra venni egy "házasítást". Talán ebből már sejthető az irány. Mostantól - a mi sajátságosságaink megtartása mellett, persze - lépünk egyet más irányba is azzal a céllal, hogy szélesítsük az ismereteinket, ezzel együtt gazdagítsuk a blog tartalmát valami plusszal. Olyan plusszal, ami talán más ilyen jellegű receptoldalon nincs. Mától a munkánkat egy profi borszakértő segíti a még profibb ajánlásaival, hogy a hétköznapi és ünnepi étkezésiteket, amihez továbbra is többnyire napi szinten fogjuk adni az ötleteket, minden szempontból teljessé tegyük gasztronómiailag. Komoróczki Annáról, a vendégbloggerünkről ahelyett, hogy én regélnék, beszéljen ő, maga: róla, tőle a bemutatkozó oldalunkon olvashattok.  

Hisszük, hogy Anna és a mi találkozásunk leglább olyan szerencsésnek bizonyul majd, mint amilyen szerencsésnek a receptjeink és az általa ajánlott borok találkozása.

Az új kezdet jegyében így a tavasz vége felé közeledve a szabadföldi tavaszi termények megjélenésével egyidőben utoljára álljon itt egy kicsit őszi, de a magyar ember számára az év bármely szakában bármikor gyerebe pörkölt fogás korántsem hagyományos módon elkészítve borral, borért kiáltva. 

A follow-upban pedig innentől fogadjátok nagy-nagy szeretettel Annát és az ajánlásait!

GRÁNÁTALMÁS VADDISZNÓPÖRKÖLT MAZSOLÁS BULGURRAL

hozzávalók

1kg vaddisznócomb

4ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

1 rúd fahéj

1/2kk őrölt szegfűbors

1/2kk őrölt szegfűszeg

2 egész csillagánizs

1ek borókabogyó

1 púpos ek édes őrölt pirospaprika

1ek só

1/2tk frissen őrölt bors

2dl Marsala bor (vagy bármilyen egyéb mazsolabor)

2dl jó minőségű száraz vörösbor

1 marék friss majoránna

4 babérlevél

2 marék aszalt gránátalma (ha nincs, mehet bele cukrozatlan aszalt áfonya, cseresznye, megy vagy szilva)

a körethez

1 bögre bulgur

1/2 bögre mazsola

1 bögre 100%-os vörösszőlőlé (DM - Alnatura)

1/2 bögre víz

csipet só

A pörköltalaphoz a hagymát felaprítom, olívaolajon megfonnyasztom. Hozzáadom az őrölt szegfűszeget, a szegfűborsot, a rúd fahéjat, a csillagánizst, a borókabogyót, és kicsit lepirítom a fűszereket. Az alapba beleszórom a pirosparikát, felöntöm a borokkal, elkeverem benne a sót és a borsot. A disznócombot falatnyi kockákra vágom, és beleforgatom a pörköltalapba. Következik a majoránna és a babérlevél, végül az asztalt gránátalmamag(vagy más aszalvány), majd a pörköltet lefedem, és alacsony lángon vagy másfél órán át rotyogtatom, hogy a hús omlós legyen, és magába szívja az ízeket.

Amikor a hús megpuhult, nekiállok a köret elkészítésének. Ehhez a bulgurt és a mazsolát beleszórom egy főzőedénybe, felöntöm a szőlőlével és a vízzel, sózom, borsozom, megkeverem, és fedő alatt 10 perc alatt puhára párolom a tört búzaszemeket.

Tálaláskor tetszőlegesen halmozhatom a köretre a pörköltet vagy amellé - igény szerint eltávolítom a darabos fűszereket.

Semmi nem kívánkozik mellé, csak esetleg némi csípős adalék és persze egy jó pohár testes vörösbor… Vagy majd a profi megmondja! Tehát, a borajánlók tekintetében a mai naptól rendeszeresen számíthatunk jónéhány értékes gondolatra és javaslatra, ezzel együtt Annára itt, Nálunk. Mostantól mindenkor alább. Fogadjátok Őt nagy szeretettel!

Éva