Egyszer, kb. két hónapja, mikor náluk jártunk, beszélgettünk sokmindenről. Majd azt mondta, mutassam meg a blogot. Aztán a táplálkozás (nem a főzés) lett a téma a következő pár órára. Néhány hete a kisfiuk születésnapjára voltunk hivatalosak, ahol nagyjából ezzel fogadtak: "Megváltoztattad az életünket... Amikor azt mondtad, felelősséggel tartozunk azért, hogy mit adunk a gyerekeinknek, mihez szoktatjuk őket, elszégyelltem magam, hogy az én fiaim a kakaóscsigán, csirkenagetten és virslin túl nem igazán ismernek mást... Hat hete csak a blogotokról főzünk, és valóban: a bevásárlás eleinte hosszabb időt vett igénybe, amíg megtanultam, hogy mi a többnyire tiszta élelmiszer, mit vegyek le, és mit ne vegyek le soha többet a polcokról, de a fiaim mára, csupán ennyi idő elteltével úgy sétálnak el a pékségben a kakóscsiga mellett, mintha sosem ismerték volna, és ők kérik a sokmagvas, teljeskiőrlésű kenyereket, magyarázzák el, hogy mit miért kell, és mit nem érdemes... Én magam pedig nem gondoltam volna, hogy olyan természetességgel veszem elő a sajtot és grillezem meg mazsolával és dióval, mintha mindig ezt csináltam volna... A receptjeid inspirálnak, azóta én is kreatív lettem a konyhában, a család pedig imádja, amiket készítek. Hihetetlen sikerélmény!"

No comment.

Illetve csak annyi, kedves Judit, hogy bár ezt a receptet biztos nem nálunk olvastad, ha mi inspiráltunk arra, hogy ezt az ötletet megalkosd, hát engedd meg, hogy közkinccsé tegyem azt a Te receptedet pontosan nem ismerve a magam verziójában, és ezzel együtt a Te/Ti példádat/példátokat is (ami a blogunk írásának kezdete óta a sokadik ilyen, amiről tudomásunk van) megosszam mintegy ösztönzésképpen azoknak, akik azt gondolják, túl nagy áldozat megreformálni a konyhánkat, az életünket. Hat hét alatt fordult meg Veletek a világ, azt mondtad. Meg még azt, hogy azóta jobban érzitek Magatokat benne. Örülünk, hogy ebben nekünk is részünk lehetett.

MAZSOLÁVAL, DIÓVAL, ASZALT ÁFONYÁVAL SÜLT SAJTBATYU

hozzávalók (személyenként)

15dkg érett natúr sajt (gouda, ementáli, trapista típusúak)

1ek mazsola

fél marék dió

fél marék aszalt áfonya

tálaláshoz pirítós vagy alma, díszítéshez csírák, tökmagolaj

Egy vasserpenyőt felhevítek nagyon forróra, és egy nagy vagy több kisebb darab, kb. centi vastag szelet sajtot ráfektetek a rácsokra (ha több kisebb darabom van, olyan közel teszem őket egymáshoz, hogy egy lappá olvadjanak össze), megszórom az aszalványokkal és a dióval (de az aszalt füge vagy akár az aszalt szilva is jól állna neki, esetleg kisütött, morzsolt pármai sonkadarabok), majd amikor a sajt alja megsült, a teteje megolvadt, a négy sarkát felhajtom, és kiemelem az így kapott batyut egy előre megdekorált, pirítóssal megágyazott tálra. Ha kerülöm a kenyeret, akkor a forró grillen, amíg a sajt ehető hőmérsékletűre hűl, gyorsan meggrillezek két szelet almát, és arra ültetem a tányéron a batyut.

Frenetikus!

Judit, köszönöm!

Éva 

Ui: Igen, a szemfülesekkel tudatom: vettem egy halom aszalt áfonyát, ráadásnak a Mamám is beállított egy fél kilóval, úgyhogy innen fúj a sok aszalt áfonyás szél. ;)