Hatéves lett. Ha torta, akkor szigorúan csoki. Azon kívül bármi más lehet még benne, csak a csoki ki ne maradjon!

A család összegyűlt szokás szerint. Én sütöttem-főztem. Idő- és energiahiány okán ezúttal mértékkel. Három órai találkozóról lévén szó nem készültem mással, csak néhány vendégváró fogással: pármai sonkás és sajtos rúddal, juhtúrós-paradicsomos zablepénnyel, spenótos-sajtos gubával, zöldségchipsszel és egy spontán ötlet által vezérelt csoki-marcipán-mogyoró tortakreálmánnyal.

Mivel az ötlet menet közben formálódott, méregetni sem méregettem semmit, így a mennyiségeket sem tudom pontosan - nagyjából igyekszem felidézni, mit hogy csináltam. Lola tiszteletére született, így róla is neveztem el: Maylolának, amit egyet jelent a tömény csokival. A végeredmény jobb lett, mint amire számítottam. Ahogy az ajándék is nagyobbat ütött a vártnál. Egysoros görkorcsolya büszke tulajdonosa lett a lányunk, aki azóta minden nap ébredés vagy hazaérkezés után felölti a gúnyát (a korit az összes protektorral), és nekiáll gyakorolni. Fáradhatatlan. A nap izgalmait jelentő családlátogatást, ajándékozást, tortázást megfejelendő a nap csúcspontjaként elmentünk a Nagyival kiegészülve a Madách Színházba megnézni a Mary Poppinst. Az egész napos izgatottság nem engedte, hogy Lola végig ébren maradjon, de másnap úgy summázta, hogy eddig ez volt a legjobb családi szülinapja. Hittem neki: a szemei még napokkal később is csillogtak, mikor felidézte a 26-ai eseményeket. A darab, a korcsolya, a torta, a szerettei jelenléte egytől egyig ajándék volt neki - a leginkább kedvére való. A Mary Poppinst pedig - amit Apával mi gyakorlatilag végigsírtunk - megnézzük majd még egyszer. 

MÉZES-MOGYORÓS-MARCIPÁNOS SZÜLINAPI MAYLOLA

Mára már kifejlesztettem egy bárhol bármikor bármiből piskótareceptet, aminek a lényege, hogy 3-4-5 tojást kettéválasztok, a sárgáját fehéredésig verem krémmézzel vagy nyírfacukorral, ami van (zabliszt, tönkölyliszt, őrölt dió, mogyoró vagy mandula, esetleg gesztenye- vagy kókuszliszt), azt beleforgatom kevés sütőporral, majd a kemény habbá vert fehérjével összedolgozom, és tűpróbáig sütöm 180 fokon (kb. 40 perc). Most egy tömörebb tésztát álmodtam meg azért, mert szerettem volna egy masszív marcipánréteget és egy nehéz vajas csokikrémet is a tortába egész mogyoródarabokkal, ami súlyt egy könnyű tészta nem feltétlen bírt volna el. És ha már tömör, ám legyen, majd a rétegek édességével variálok. Valami ilyesmi kerekedett:

hozzávalók

a tésztához

5 tojás

3ek krémméz/nyírfacukor

1tk só

1/2tk sütőpor

1tk őrölt kardamom

8 púpos ek hántolatlan (hogy sötét legyen) mandulából készült őrlemény

vaj a formához

a marcipánhoz

200g hántolatlan mandula

200g nyírfacukor

kevés víz

a csokikrémhez

250g vaj

100g 70% kakaótartalmú csokoládé

kevés víz

5ek krémméz/nyírfacukor

1ek vaníliaesszencia

a csokimázhoz

100g 70% kakaótartalmú csokoládé

kevés víz

1ek krémméz/nyírfacukor

összeállításhoz 200g törökmogyoró

dekorációhoz én vettem marcipánszíveket és reszeltem extra csokiforgácsot a tortára

A sütőt 160 fokra állítom. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját a mézzel fehéredésig verem, a mandulalisztet a sütőporral, a kardamommal hozzádolgozom. Nem lesz egy könnyen keverhető massza a végére. A sóval kemény habbá vert fehérje három adagban történő óvatos hozzáforgatásával lazítom fel, majd egy sütőpapírral bélelt és vajjal kikent 23cm átmérőjű tortaformába öntöm. Kb. 40 percig sütöm, vagy amíg a tűpróba belül száraz tésztát nem mutat.

Amíg a tortaalap sül, elkészítem a marcipánt. Ehhez a cukrot és a mandulát robotgépben megőrlöm, egy tálba borítom, és annyi vizet adok hozzá (3-5ek), hogy egy jól gyúrható, gyurma állagú masszává álljon össze. A marcipánt cipóvá formálom, befóliázom, a továbbiakkal megvárom, amíg a tészta kihűl. Közben a krémhez a csokit gőz fölött egy-két evőkanál vízzel megolvasztom, hozzákeverek egy evőkanál mézet. A vajat a maradék mézzel gépi habverővel felhabosítom, hozzácsorgatom a csokit és a vaníliát, jól összedolgozom, felhasználásig hűtőbe teszem lefedve. 

A tortát lezáró csokimázhoz a csokit a vízzel megolvasztom gőz fölött, hozzádolgozom a mézet, és egy sűtőpapíron a tortaalap méretével megegyező méretben egyenletesen elkenem a mázat - mehet a fagyasztóba.

Már csak az összeállítás marad. Amikor a tésztaalap kihűlt, egy nyújtófával ugyanakkora méretűre kinyújtom a marcipánt, és ráteszem az alapra. A kissé megdermedt krémet elosztom a marcipánon, megszórom a mogyoróval. Végül a csokilapot kiveszem a fagyasztóból, ráfordítom a mogyorórétegre, és óvatosan lehúzom a tetejéről a sütőpapírt. Én félbevágott marcipánszívekkel és kevés csokireszelékkel díszítettem.

Lola a torta látványától ugrált örömében, az ízére pedig annyit mondott: "Anya, óriáskirály vagy!"

Isten éltessen, Kicsim!

Éva