Amikor úgy nagyjából 15 évvel ezelőtt elkezdtem a komolyabb konyhai kísérleteimet, azt tapasztaltam, hogy bármi, amibe belefogok, egyszerűen hibátlanra sikerül... elsőre... és soha többet. Nem üres klisé a kezdők szerencséje, a szűzkéz fogalma. Apám mondta még, mikor vezetni tanultam, hogy nem akkor kell aggódni egy forgalomba kerülő vezetőért, amikor friss a jogosítványa, hanem két-három évre rá, amikor már magabiztossá válik, azt hiszi, rutinos, és lazít a koncentrációján. Ott a rés a pajzson. Valahogy így lehet az ez a konyhában is. Ha elsőre sikerül, legközelebb azt mondod: "Á, én ezt már tudom!", és könnyű kézzel gallér mellől (ahogy azt Nagybátyám szokta mondani)... elbaszod... vagy legalább is nem lesz olyan tökéletes, mint elsőre. Nnna, ezzel a tortával nekem ez az utóbbi időben rendszeres.
Ezt a receptet szintén az általam nagyra becsült Josceline Dimbleby tollából származó Practical Vegetarian Cookbook alapművemben találtam, és akkor, a kétezres évek elejen gyakorlatilag sorozatgyártottam. Tény, hogy a legelső sikerült a legjobban, de a többivel sem volt nagy gond. Ezzel szemben most, hogy már azért komolyabb konyhai jártasságot tudhatok a magaménak az akkori időszakhoz képest, mégis bármikor nekifutok ennek a parfécsodának, egyszerűen nem lesz olyan. Babonából ezért most változtattam az ízeken. Az eredeti fehércsoki rámával készül és málnából. Nekem szedrem volt itthon és fekete csokim. A terv nem jött be, megint nem lett tökéletes: a csokiváz a fagyasztás után is puha maradt, a torta meg másodpercek alatt folyt szét szobahőmérsékleten - csak az íze volt oké... végülis ez a lényeg. A képekkel viszont elégedett vagyok, ezért többet is használok illusztrációnak. A receptet pedig az eredeti arányokkal és az általam használt hozzávalókkal fölteszem, hátha Neked, kedves Olvasó, jobban sikerül.
FEKETECSOKIS-MASCARPONÉS SZEDERPARFÉTORTA
hozzávalók
a csokifoglalathoz
160g min. 50% kakaótartalmú étcsoki
1ek víz
1ek vaj
1ek méz
a parféhoz
1/2kg friss szeder
2ek méz
2 narancs leve
20dkg nádcukor (lehet krémmézzel vagy nyírfacukorral is próbálkozni - én legközelebb, amikor a fehércsoki-málnás verziót csinálom, nekifutok)
2 nagy tojásfehérje
csipet só
250g mascarpone
díszítéshez extra gyümölcs, esetleg csokireszelék... vagy bármi más
Első körben elkészítem a csokivázat. Ehhez gőz fölött megolvasztom a darabokra tört csokit a vízzel, majd belekeverem a mézet és a vajat. (Bevallom, nekem kicsit csomósodott, ezért két extra kanál kókusztejet is tettem bele, amitől gyönyörű lett az állaga, de nem kötött meg... lehet, hogy itt volt a baj.) Egy csatos tortaformát vékonyan kiolajazok, beleöntöm a csokit, és addig forgatom, amíg az a forma alját és oldalát teljesen be nem vonja, majd egy spatulával egyenetlenül felkenem a forma oldalának a felső széléig. Mehet a hűtőbe dermedni.
A parféhoz megmosom a szedreket, párat félreteszek dekorációnak, a többit egy szitán átpasszírozom. Belekeverem a mézet, és félreteszem. A narancsok levét kifacsarom, és a cukorral (mézzel is tud sikerülni, ha van kitartás) közepes lángon felforralom, majd nagylángon 3-5 percig rotyogtatom, hogy szirupossá váljon. Közben felverem a tojásfehérjét a sóval, majd amikor a narancsos cukorszirup elkészült, folyamatos habverés mellett belecsorgatom a tojásfehérjébe, és addig verem a habot, amíg az ki nem hűl, és egy fényes, krémes nyers meringgé nem válik. A szederpürét lágyan beleforgatom. Végül a mascarponét is felverem (eredetileg tejszínt ír a recept, de én így izgalmasabbnak gondoltam), és azt is hozzádolgozom a parféalaphoz úgy, hogy maradjanak fehér foltok. Az egészet beleöntöm a csokiformába, és minimum 5-6 órán át fagyasztom.
Tálalás előtt a félretett szedrekkel díszítem. Én még tettem rá kevés ribizlit is... a csokiforgácsot elfelejtettem. Vigyázat, pillanatok alatt szétolvad, pláne ebben a melegben. Viszont ha már egyszer tányéron van, nem kell attól tartani, hogy nem tűnik el másodpercek alatt.
Szép hétvégét!
Éva
