A "Nélkülözhetetlen" sorozat ihletésére már próbálkoztam sütőtökből gnocchit gyártani, de a kitartó sütés-szárítás ellenére is túl nedves maradt az alapanyag - annyi lisztet kellett hozzáadni, hogy tulajdonképpen nokedli lett a végeredmény. A nokeldivel ugyan semmi baj, de ekkora méretben már nem kellemes ráharapni a kemény galuskára. Azért persze megettük, az édeskés, karamelles sütőtökkel a zsályás-fokhagymás vaj pompásan működik.

Még egy nekifutást megért a dolog, most részben klasszikus gnocchit készítettünk egy baráti vacsi alkalmával: fele-fele arányban krumplit és sütőtököt kevertünk össze. Az állaga ezúttal tökéletes, igaz, kompromisszumként le kellett mondani az intenzív ízről és a ragyogó narancssárga színről: a sütőtök visszafogottabban érvényesül ebben a formában, de talán jobb is így.

A gnocchihoz türelem kell, én pedig nem álltam sorba, mikor azt osztogatták. A tészta bekeverése után a lányokra bíztam a formázást. Soha ilyen szép, csíkos gombóckák nem kerültek ki az én kezem alól, Meli és Nóri értették a dolgukat - mi Csabival nemes egyszerűséggel kihúztuk magunkat a konyhai meló alól. Érdemes nagyobb adagot legyártani, mert jól fagyasztható.

SÜTŐTÖKÖS GNOCCHI ZSÁLYÁS-FOKHAGYMÁS VAJBAN

kell hozzá

egy kisebb sütőtök (mi a kanadaival csináltuk, pedig a magyar állítólag megfelelőbb ehhez)

kb. 50 dkg sütni való krumpli

kb. 20 dkg liszt (lehet részben teljes kiőrlésű)

egy kisebb tojás

egy csokor zsálya

egy-két gerezd fokhagyma

5 dkg vaj

A sütőtököt és a krumplit mosd meg, majd vágd nagyobb darabokra. 160 °C-os sütőben süsd puhára őket (nagyjából egy óra), majd hagyd hűlni. A krumplit még langyosan, a tököt hidegen pucold meg, magokra-héjakra nincs szükség. Robotgépben, vagy krumplinyomóval pürésítsd a zöldségeket (a tök persze gyümölcs, de ezt engedjük el), majd üsd hozzá a tojást.

Most kénytelen vagyok egy népszerűtlen gasztroírói fordulattal élni: a liszt mennyisége kiszámíthatatlan. Mind a zöldségpüré nedvességtartalmától, mind a tojás méretétől, mind a helyiség páratartalmától függ, hogy mennyi liszt kell. Ettől nem kell megijedni, 5 dkg-onként adagolva látni fogod, mikor jó: ragacsos, kenődő tésztát kell kapnod (ez elég tág határok között mozog, nem nagyon tudod elrontani). Sózd meg, vizes kézzel gyúrj belőle kis gombócokat, majd görgesd meg lisztben. Ha van gnocchisodród (jobbhíján egy villa háta is megfelel), most használhatod: a kis barázdák célja, hogy a szósz megüljön bennük,  intenzívebb ízélményt eredményezve.

Egy nagy serpenyőben olvaszd fel a vajat, majd húzd le a tűzről. Dobd hozzá az aprított fokhagymát és zsályát - a forró vajban kiázik az ízük, de a frissességük megmarad.

Bő, sós vízben addig főzd kis adagokban a gnocchikat, amíg a felszínre úsznak, majd forgasd a vajas szószba. Borsot törve rá azonnal egyétek meg.

A fotó kedvéért tettem rá a parmezánlapocskát, valójában nem illik hozzá.

Ádám