Szeretem a hagyományokat. Klassz dolog télen hajnalban felkelni, beöltözni jó meleg ruhába, és még sötétben elindulni jófajta házipálesszal felszerelkezve a barátokkal egy igazi vidéki disznóvágásra, hogy végigőrültködjük a napot helyi ízek, illatok, emberek gyűrűjében. De ugyanilyen hangulata van egy Márton napi kiruccanásnak is, amelyek közül nekem a legemlékezetesebbek a villányiak maradnak: vagy 10 éve Lojzi présházában a búboskemence mellett libasültet és a kemencén melegen tartott friss rétest falatozva sűrű borgurításokkal kísérve egy hatalmas társasággal, 2 éve pedig egy szűkebb kompániával a Gere borpanzióban kényeztetve magunkat hol a Mandula étterem Márton napi fennséges menüjének a fogásaival, hol a szálló és a környék kínálta egyéb élményekkel. Szeretem a hagymoányokat, bár ezek nekem inkább a vidékhez, a szülői házhoz, a falusi turizmushoz kötődnek. El nem tudom képzelni, hogy az Őrségben túrázva ne a helyiek készítette kecskesajtot, szalonnát reggelizzem. Hogy is nézne ki egy thai zöld curry ilyen közegben?! Azonban a nagyvárosi életem mozgalmas, egészségtudatos és kicsit kozmopolitának mondható világába ugyanilyen nehezen tudom már beilleszteni napi renszerességgel a hagyományosnak igen, de kímélőnek és változatosnak semmiképp sem nevezhető magyaros ételeinket. Ezért én minden hagyományokra alapuló ünnep alkalmával nekiállok variálni az ételsorral, hogy ha már a forgatókönyv minden évben nagyjából ugyanaz, az ételekben azért legyen változtaosság!

Az ünnepi készülődés kapcsán az izgalom gyerekkoromról megmaradt, de mostanra a családtagoknak való örömszerzés mellett leginkább az ünnepi dekoráció illetve a menüsor kitalálására és megalkotására terjed ki. Tavaly ilyenkor is már pattogtak az ötletek a fejemből, hogy mit fogok csinálni. Végül az itt is megosztot sok ötletből fennmaradt gombaszuflé, libamájas-diós gesztenyekrémleves, egyben sült borsos hátszín, spenótos csicseriborsó-saláta, citrusos lazac és gyömbéres parfébomba alkották az ételsort. Idén is vannak elképzeléseim. Íme az egyik, amit a megunhatatlan, és általam kétszer egyformán sosem készített igazi téli hangulatot árasztó sütőtökkrémleves, a karácsonyi hallé igénye és e kettőnek egy keleti ízekkel megteremtett kohéziója eredményezte a következő fogást. 

THAI IHLETÉSŰ SÜTŐTÖKKRÉMLEVES TILÁPIAFILÉVEL

hozzávalók

1-1ek vaj és/vagy olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

1/2kg sütőtök

1 alma

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

2cm gyömbér

2 kaffir lime levél

2dl kókusztej

5-6ek halszósz

3-4 szelet fehér húsú halfilé (én most tilápiát használtam, de lehet más fehérhűsű halból is, pl. ördöghal)

1 piros chili

1/4 lime leve

tálaláshoz nam pla (thai halszósz esetleg chilivel)

A zsiradékot egy edényben felhevítem, közben a hagymát felaprítom, majd hozzáadom az olaj-vaj keverékéhez. Alacsonylángon üvegesre párolom, közben hozzányomom a fokhagymát, és belereszelem a gyömbért is. A tököt meghámozom, kimagozom, feldarabolom, és összeforgatom a hagymákkal. Felöntöm az egészet a zöldségalaplével, beledobom a kaffir lime levelet, és fedő alatt alacsony fokozaton addig hagyom, míg a tök puhára párolódik. Amikor a tök puha, az edényt leveszem a tűzhelyről, kiveszem belőle a lime leveleket, a levest egy botmixerrel krémesre pürésítem, felöntöm a kókusztejjel, visszateszem bele a lime leveleket, és mehet vissza a tűhelyre. Amíg újra eljutt forrásig, addig falatnyi darabokra vágom a halat és felaprítom a chilit. Ezeket is hozzáadom a leveshez, és velük együtt addig főzöm, hogy a hal épp megpuhuljon, de ne essen szét. A só ízét biztosító halszósszal és a lime levével teszem teljessé az ízharmóniát. Forrón tálalom extra, friss chilivel dúsított halszószt kínálva mellé a sós és csípős ízek megszállottjai számára.

Utólag vettem észre, hogy odabiggyeszthettem volna jelzésértékel egy ezüst gömböt a fedeszkára, de addigra a levest is felfaltam, és be is sötétedett. Képzeljétek oda!

Éva