Mandulás. Mézes. Mazsolás. Mákosguba. My way.

A mákosguba gyerekkori nagy kedvencem, de amióta tudom, hogy ez az étel, ha a hagyományos hozzávalókból készül (felfújt fehér kifli, tehéntej, porcukor), mennyire nem járul hozzá az egészségünk megőrzéséhez, sőt!, azóta letettem róla - legalább 15 éve nem ettem. Viszont a tej és a finomított, káros alapanyagok alternatíváinak fokozatos megismerésével számomra is új távlatok nyíltak a nosztalgikus fogások újraalkotása terén. 

MANDULÁS-MAZSOLÁS-MÉZES MÁKOSGUBA

hozzávalók

6db kissé szikkadt, teljeskiőrlésű, élesztőmentes bio kifli (Piszkei pékség - Biopiac)

2dkg vaj

1l mandulatej

1 rúd vanília

3 tojás sárgája

5-6ek méz

1 citrom héja

10dkg mazsola

20dkg mák

10dkg mandula

juharszirup

A mandulatejet közepes lángon fölteszem a vaníliarúd kikapart magjával és a rúddal melegedni. Közben a tojás sárgáját egy gépi habverővel fehéredésig verem a mézzel. (Én repce krémmézet használok, az úgy viselkedik, mint a cukor ilyen helyzetben - akácmézzel vagy bármilyen más folyós mézzel nem fog menni a habosítás.) Egy tűzálló tálat kivajazok, a kifliket kétcentis karikákra vágom, egy réteget lerakok a tál aljára, és megszórom a mazsola felével. A felforrósodott mandulatejből kihalászom a vaníliarudat, és folyamatos keverés mellett lassú folyamban hozzádolgozom a tejet a mézes tojáshoz. A masszát visszateszem a tűzre, és állandó keverés mellett egy icipicit besűrítem, de nem hagyom felforrni. Végül belereszelem a citrom héját, elkeverem. A tej alatt elzárom a gázt, a sütőt ezzel egy időben 180 fokra bekapcsolom. A vaníliás-mézes mandulatej felét rákanalazom a mazsolás kiflikre, majd a darált mák felét elosztom rajta. A kiflik másik felét is lerétegzem, megszórom a mazsola másik felével, nyakon öntöm a mandulatejjel, és beborítom a maradék mákkal. Végül a mandulát késsel durvára aprítom, megszórom vele a tálat, meglocsolom kevés juharsziruppal is, és az egészet 20-25 percre betolom a sütőbe.

Tálaláskor, amit lehet melegen és hidegn is, szaggatóval hengereket szaggatok a gubából, megszórom extra mandulával, és csorgatok még rá/köré juharszirupot. Nekem az ilyen-olyan sodó nem hiányzott hozzá, de lehet vele variálni bátran. Igény szerint az egyébkénti ízhatást még fokozhatom Amarettóval (édes mandulalikőr), amivel belocsolhatom a kiflirétegeket még a tej felhasználása előtt, illetve tálaláskor - csak akkor gyereknek nem adható.

Hogy a tök innen se maradjon ki: a Dárágm a tökös lasagne, de leginkább a hetek óta tartó "tökölés" után már bizalmatlanul méregette a gubát, és óvatosan nekiszaladt az "Ebben is van tök?" kérdésnek. Egy mosoly kíséretében azt válaszoltam, hogy nincs - láttam a megkönnyebbülést az arcán -, aztán mikor belegondoltam... végül is egy rétegben lehetne fűszeres tökpüré benne. Majd legközelebb. Addig ebben tobzódunk. Tegyétek Ti is!

Éva