Kimaxoltuk. Vasárnap, miután reggelire beburkoltuk a Petit Pain Pékség lenmagos bucijait, amit előző esti előrelátó gondos előkészületeinknek köszönhetően hazaszállítottunk, a kajakommandó megint útnak indult. (Bevallom, Lolának már kellett a játszótéri motiváció, mert bár érzi ő ezt a témát, azért háromnapos gasztrotúrára közel ötévesen még nem rendezkedett be egészen.) Kevés kiállítót hagytunk a végére a korábbi alapos terepfelmérés után, ráadásul azt is fejből tudtuk, hogy hol mit szeretnénk még kóstolni, úgyhogy elég célirányosan tudtunk haladni. Az utolsó nap ízpróbái, bártan mondhatjuk, feltették az i-re a pontot.
BOCK - ÚJABB NO COMMENT
Az óra járásával megegyező irányban: Malac-lazac és tormás céklasorbet; Rántott véreshurka; Erdélyi sóskaleves gidabordával és spárgával; Hálóban sült nyúlgerinc salátamártással
TIGRIS - TÁNYÉRDESSZERTBEN ÖVÉ A PONT
Mákmousse eperhabbal
MÁK BISZTRÓ ÉS TÁRSAI - MEGUNHATATLAN
Vaníliás kecskesajt tejcsoki-ropogóssal
LACI! KONYHA! - ERŐS BEKEZDÉS
Mentás bárányburger
MEZZO - JÖVÜNK MÉG
Hideg rebarbarás eperkrémleves; Borjúpofa fehérrépaágyon polentával
Ha összegezni szeretném a 3 napot, akkor elég széles spektrumon kéne kategóriákat felállítanom, és beleféretnem a fogásokat egyikbe illetve másikba, mert minden egytől egyig, amit kóstoltunk, a maga nemében kifogástalan volt. Én inkább azt emelném ki, hogy micsoda vendégszeretetet tapasztaltunk a Rosensteinnél, kreativitást a Patakinál, eleganciát a Costesnél, változatosságot az U26-nál, frappáns ízeket a Baldaszti's-nál, nemes egyszerűséget az Anyukám mondtánál, és még sorolhatnám, mindenesetre profizmust és nívót kivétel nélkül mindenhol.
Az én személyes kedvencem Bíró uram nyúlgerince volt (Bock)... vagy inkább a Baldaszti's kacsa-tök párosítása, esetleg a Kistücsök harcsája? Ádámé minenesetre az U26 libamelle káposztás brick palacsintával... Vagy ugyanezt mondta volna a Laci! Konyha! mentás bárányburgerére meg a Rosenstein flódnijára? Én már nem is tudom! Ami biztos, hogy osztatlan sikert aratott köreinkben a Pataki zöldfűszeres fagyikínálat, a Tigris mákmousse és a Gere Frici. Meg a Costes pisztáciadesszertje, meg a ... áááh, tényleg feladom! Csak sorban jutnak az eszembe a három nap alatt kóstolt finomságok, és elkezdhetném sorolni az elejétől a végéig a rendezvényen felvonultatott szinte összes fogást. Nem teszem. Itt van erre ennek a három napnak a három bejegyzése. Tessék válogatni! Én pedig csupán csendesen Meli barátnőmmel (Ádám felesége) értek mélyen egyet, aki azzal a mondattal zárta a hétvégét: ez lett a kedvenc fesztiválom. Nekem is, és csak remélni tudom, hogy jövőre ugyanitt.
Éva
Utószó
Példaként arra, hogy egy közel ötéves gyerek befogadókészsége is kellő odafigyelés és gyengéd ízlésformálás mellett túlmutathat a szokásos éttermi gyerekmenü milánói makaróni-rántott hús-sültkrumpli alkotta bermuda háromszögének a keretein, álljon itt Lola különbejáratú kedvenceinek sora: Mezzo rebarbara-eperkrémleves, Kistücsök harcsa, Bock nyúl és Anyukám mondta focaccia... ezen felül persze az édességek, abból is a Pataki kapros fehércsoki és macaronok. Ínyenc ez a gyerek, vagy mi? Mindenesetre már most tudja, mi a jó. A Segal család saját lányaikkal szerzett tapasztalatai szerint ez már így marad. Amen.
