Ennek a fele se tréfa, mert a fele se fogyott el. Mármint a sóskának. Csináltam már belőle grill bárány mellé salátát paradicsommal, töltöttem canneloniba lazacos ricottával keverve, rittyentettem vele tonhalsalátát pitába tömve, csőben sütöttem burgonyával hal mellé, most pedig ezzel álltam elő:

SÓSKÁS-FETÁS BULGURRAL TÖLTÖTT KARALÁBÉ KAFFIR LIME-OS, KAPROS KARALÁBÉMÁRTÁSBAN

...és még mindig megvan a fele. Ha elzárnának a világtól, és semmi más dolgom nem lenne, csak agyalni és alkotni, sem végeznék ennyi sóskával egy hét alatt sem. Lefagyasztani nem tudom, mert nincs helyem, lepárolva eltenni nem szeretném, úgyhogy mit van mit tenni: áradnak továbbra is a sóskareceptek.

hozzávalók

A töltelékhez

10dkg nayszemű bulgur

10dkg friss sóskalevél

2 szál újhagyma

15dkg fetasajt

1 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors

A karalábémártáshoz

1/4 kocka vaj

4 szál újhagyma

4 nagy fej karalábé + egynek a levelei

1l zöldségalaplé (bio leveskockából)

6 kaffir lime levél

1 marék friss vagy fagyasztott kapor

1 doboz créme fraiche/tejföl/joghurt/kefír

díszítéshez tökmagolaj

A karalábékat megfosztom a leveleitől. Egyet félreteszek a mártásnak, a többit eltehetem tölteni (ld. pl. ennél a thai ihletésű receptnél - holnap meg is csinálom). A karalábéfejeket megmosom, meghámozom, az alján talpat vágok nekik, egy dinnyekanállal pedig kivájom a belsejüket.

A vajat egy magas falú edényben alacsony lángon megolvasztom. Amíg hevül, az újhagymákat megmosom, hosszában ketté vágom, felszeletelem, majd hozzáadom a vajhoz, és megdinsztelem. Ezután beleforgatom a kivájt karalábédarabokat, és hagyom kicsit párolódni. Közben elkészítem a tölteléket.

Ehhez felforralok 1l vizet, a sóskaleveleket megmosom, és egy szitába téve a víz felével leforrázom őket, a másik felét a bulgurra öntöm, hadd ázzon. Alaposan lecsöpögtetem a leveleket, és szárastól felaprítom. Az újhagymákat hosszában négyfelé vágom, szintén felaprítom, és egy keverőtálba küldöm a sóskával együtt. A zöldekbe belemorzsolom a fetát, hozzáreszelem a gerezd fokhagymát, majd amikor a bulgur megpuhult, leszűröm, és hozzáforgatom a töltelék többi részéhez, borsozom (só nem szükséges, mert a feta elég sós). Az egészet alaposan elkeverem, és betöltöm a karalábékat, amiket aztán a főzőedényben lévő hagymás karalábédarabokra ültetek. Újabb liter vizet forralok, feloldom benne a két leveskockát, és felöntöm vele a karalábét annyira, hogy a darabokat ellepje, de a töltött egész karfioloknak legfeljebb csak a háromnegyedéig érjen. A mártásba beledobálom a lime leveleket, az egészet lefedem, és 40 percig a legalacsonyabb lángon párolom.

A főzés végefelé a karalábéleveleket felcsíkozom, a kaprot felaprítom. Egy kés hegyével tesztelem, hogy a töltött karalábék kellően megpuhultak: nem szabad, hogy szétfőjenek, de nyersen sem jók - csak épp, hogy puhák legyenek. Ha elkészültek, kiemelem őket a tányérokra (mélytányérokat javaslok), és befejezem a mártást. A kaffir lime leveleket kiveszem, a karalábélevél-csíkokat és a kaprot beledobom a mártásba, és egy botmixer segítségével összepürésítem. Végül hozzákeverem a mártáshoz a créme fraiche-t/joghurtot/kefírt/tejfölt - amelyikhez kedvem van, vagy épp van otthon -, és igény szerint borsozom. (Sózni megint nem kell, mert az alaplé elég sós.) A mártásból merek a karalábék köré, és pár csepp tökmagolajjal megdíszítem a kompozíciót. (Ha most így belegondolok, talán kevés felaprított tökmag vagy fenyőmag is jól passzolt volna a töltelékbe... legközelebb.)

Ahhoz képest, hogy életem első karalábéalkotását csináltam meg, kimondottan jól sikerült. Ahogy a mi Elviránk mondta: igazi könnyed, friss, kellemes, tavaszias ízvilág.

Jó étvágyat hozzá!

Éva