Ezt a tortát a tél kezdete óta szeretném megsütni, aminek egy akadálya volt: nem találtam az egyetlen magas falú és nem hullámos szélű, NEM kapcsos tortaformámat. Ez nem lett volna baj, ha lehetne ilyet kapni kis méretben, de sem az üzletekben, sem a neten több hónapos áldozatos utánajárás nyomán sem bukkantam rá, miközben hónapok óta futtattam a fejemben a szoftvert, hogy vajon kinél hagyhattam ezt a teljesen szimpla, de annál fellelhetetlenebb kis edényt. Mert, ugye, egy gasztroblogger valami saját készűtésű nélkül nem megy házhoz, tehát biztos, hogy valakinél van, mert itthon jó ideje nincs. Visszakerestem a fotóimat, ahol dátum szerint idézhettem föl az eseményeket, hogy kinek, mikor hol és mi készült benne. Érdemi eredmény híján fölposztoltam a legutóbbi róla készült képemet benne egy új-zélandi almatortával, hogy "WANTED"... meg "KÉTSÉGBE ESVE KERESEM...", de semmi. Mígnem tegnap előtt Meli barátnőmnél jártam egy lélekemelő csajos estén. Egyenesen a MÜPÁból érkeztem a Diótörő balettelőadásról, Lolával kiegészülve. Késő lévén a legkisebbet gyorsan ágyba dugtuk (...dugta a Keresztmami látva, hogy nekem hosszú volt a nap), majd indult a program. Sütöttünk-főztünk, pálinkáztunk, lakkoztunk, csevegtünk, vihogtunk, szaunáztunk, gőzöltünk, ...isssssteni volt. Egy igazi nosztalgikus lánytáborélmény. És ezek szerint nem csupán testileg-lelkileg, de szellemileg is jött a megtisztulás, mert másnap reggel hirtelen ott, a kanapén ülve megvilágosodtam: hisz a forma legutolsó útja bő fél éve épp ide vezetett, benne azzal a tavaly téli szezon végén sokadjára megsütött és itt is nagy sikernek örvendő almatortával. Úgyhogy jött is a kérdés, hogy "nem-e-lehetne-e-hogy-e-itt-e-van-e". És ott volt!!!!!! A többhónapos keresgélés véget ért: ott szorongattam a kezemben az áhított sütőformát. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen alap darab ennyire beszerezhetetlen, és ennyire nagy örömet fog szerezni a viszontlátás. Ennek örömére ma neki is dúráltam magam a család egyik kedvencének, amihez azért kellett kimondottan ez a forma, mert fejjel lefelé kell sütni, és a gyümölcs bevonója egy kapcsos formában kifolyna, egy nem kapcsos laposon túlnyúlna, egy hullámos piteforma pedig indokolatlan mintákat nyomna a torta szélébe. De így jó. Most jó.

KARDAMOMOS-PEKÁNDIÓS KÖRTETORTA

hozzávalók

a tésztához

175g hideg vaj

175g teljeskiőrlésű liszt

25g pekándió (normál dió is jó)

2tk pálmacukor/nyírfacukor/méz

1/2tk só

1 tojássárgája

a töltelékhez

75g vaj

75g pálmacukor/méz (én Muscovado cukrot használtam, de ki kellett egészítsem extra 2ek mézzel, hogy a vajtól különváló cukrot és a vajat elegyíteni tudjam, így egy selymes szirup legyen belőle)

4 kardamommag

1.5kg kemény körte

25g pekándió (hagyományos is jó)

A tésztához a vajat felkockázom, és a liszttel összedolgozom úgy, hogy egy morzsás keveréket kapjak. A diót ledarálom, és a cukorral/mézzel valamint a sóval és tojássárgájával együtt hozzáadom a vajas liszthez. Alaposan összegyúrom, egy cipót formálok belőle, és fóliába csomagolva 20 percre a hűtőbe teszem.

A töltelékhez a vajat és a cukrot/mézet egy edényben összeolvasztom. A kardamommagokat feltöröm, a tartalmukat egy mozsárban összeőrlöm, és a sziruphoz adom. Magas lángon 5 percig forralom. Közben a körtéket meghámozom, félbe vágom, kimagozom, majd a kardamomos sziruphoz adom. Alaposan összeforgatom őket a sziruppal, hogy mindenhol bevonja a körtefeleket, és próbálom őket úgy elrendezni az edényben, hogy a körték vágott felével felfelé mind az edény aljához érve üljenek. A sütőt beállítom 195 fokra. 10 percig párolom a gyümölcsöt, amíg kicsit megbarnul. Ha olyan edényben készítettem elő a körtét, amit aztán be is tudok tenni a sütőbe, akkor innen már csak a diópakolás és a tésztával való befedés következik. Ha nem, akkor az én metódusom szerint egy nem kapcsos, kb. 21-23cm-es, leglább 5cm magas, egyenes falú forma aljában elrendezem a pekándiókat. A körtefeleket legyezőszerűen, vágott felükket fölfelé elrendezem a diókon, a visszamaradó sziruppal megöntözöm. A tésztát kiveszem a hűtőből, lapos koronggá formálom a kezemmel, és két sütőpapír között egy nyújtófa segítségével kb. 1cm vastagra nyújtom. A lényeg, hogy az így kapott tészta 5-6cm-rel nagyobb átmérőjű legyen, mint a tortaforma. A tésztáról a felső sütőpapírt lehúzom, és a korong alá nyúlva egy hirtelen mozdulattal ráfordítom a formára. Ekkor lehúzom a másik sütőpapírt, a tésztát pedig finoman körbe benyomkodom a körte és a forma fala közé vigyázva, hogy lehetőleg szakadás nélkül minél jobban beburkoljam a tölteléket. 20-25 perc sütés után kiveszem, hagyom 5 percet hűlni, majd egy késsel meglazítom a süti falát a forma mentén, ráborítok egy tálalót, és szintén egy hirtelen mozdulattal megfordítom. A mostmár a tálon álló tortáról a sütőformát óvatosan lemozgatom, és a sütit hagyom teljesen kihűlni.

A csoda "Picnics" könyvem - ahonnan a recept származik - írója, Louise Pickford, egy kanál créme fraiche-sel ajánlja tálalni.

Éva