Engem mindig is sok tekintetben különcnek tartottak. Már az általános iskolában kilógtam a sorból, és ahogy cseperedtem, folyamatában megtapasztaltam, hogy akik általános mércével próbáltak mérni, azoknak a szemében mindig szálka voltam, legyen szó tanárról, diákról, barátról, szülőről. Ez nem, hogy megrettentett volna, sokkal inkább megerősített abban a hitemben, hogy jó másnak, nem konformnak lenni, még ha sokszor nehezebb is. A minap olvastam egy remek idézetet a Facebookon, miszerint: "Sometimes you put walls up not to keep people out, but to see who cares enough to break them down", azaz "Néha nem azért építesz Magad köré falakat, hogy távol tartsd az embereket, hanem hogy megtudd, kit érdekelsz annyira, hogy megpróbálja őket lerombolni". Talán az egész életemet végigkísérte, és kíséri a mai napig ez az attitűd, aminek köszönhetően igenis egy idő után törekedtem rá, hogy ne lehessek egyszerűen mázsálható, miközben mindig, a mai napig formálódó nyitott könyvként tártam magam az engem körülvevő világ elé. Volt, aki egyszerűen nem volt kíváncsi az abban foglaltakra, volt, aki igen, de számára nehéz olvasmánynak bizonyultam, aztán volt olyan is, aki kíváncsi nem volt, de belefeledkezett a sorokba, és volt/van olyan is, aki nyitott volt erre a bizonyos nyitott könyvre a tartalmával együtt, és a mai napig érdeklődéssel lapozgat a fejezetek között. 

A mostani fejezet sok időt szentel a gasztronómiának, a legsokrétűbb művészetnek, az egyik legkomplexebb önkifejezési formának, amit ismerek. És mivel ugyanarról a "kötetről" van szó, hát miért lenne pont a kulináris karakterem különböző az alapoktól: természetesen a konyhaművészetben is a különlegeset, az esztétikusat, az elegánsat, a minden szempontból az átlagostól eltérőt keresem, kedvelem.

A legutóbbi Czifray-versenyre is ennek jegyében készültem a kis csapattal. A magam részéről a lent látható recepttel, annak több változatával (follow up-ban a későbbiekben részletezem) járultam hozzá a közös pályamunánkhoz. Az Ünnepekhez is szépen társítható.

EGRESSEL SAVANYÍTOTT HIDEG PISZTRÁNGKRÉMLEVES PIRÍTOTT MANDULÁBA FORGATOTT KAPROS-TÚRÓS HALGOMBÓCOKKAL

hozzávalók 

leves 

2ek olívaolaj 

1 felaprított újhagyma 

½ szeletelt édeskömény 

1/2kg egres (fagyasztott jó) 

1l fehérboros halalaplé (5dl víz, ¼ zeller héjastól levelestől, ¼ fehérrépa, ¼ póréhagyma, 1ek egész tarkabors, 

½ vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1/2tk szegfűbors, 5dl fehérbor, 1 pisztráng feje, farka és szálkái) 

1/2cm frissen reszelt gyömbér 

1-2ek méz

só, bors 

halgombócok 

150g nyers pisztrángfilé (1 pisztráng filézve – a fejéből és a szálkájából készül az alaplé) 

125g natúr krémtúró 

1ek aprított friss édesköménykapor (sima kapor is jó)

1/8 lime leve 

1 tojás 

3ek (teljeskiőrlésű) gríz (elhagyható)

só, bors 

szerecsendió 

díszítéshez 

100g mandulapehely 

4tk tökmagolaj 

édesköménykapor

Először az alaplevet készítem el. A pisztrángot kifilézem, a filéket félreteszem, a farkat, fejet, gerincet és uszonyokat pedig fölteszem az alaplé egyéb, hámozatlan hozzávalóival együtt közepes lángon főni. Kb. 30-40 perc elteltével az alaplevet leszűröm, felhasználásig pihentetem. 

A leveshez az újhagymát és az édesköményt az olívaolajon közepes lángon megfuttatom, hozzákeverem az egrest, pár percig párolom, hozzáreszelem a gyömbért, majd felöntöm az alaplével. Felforralom, és fedő alatt alacsony lángon 10 percig főzöm a levet. Eközben egy robotgépben a halgombóc hozzávalóit a gríz kivételével krémesre összedolgozom, ízesítem, végül a grízt belekeverem (ha akarom, de el is hagyhatom - a tojás így is összefogja majd a gombócokat). Nedves kézzel cseresznye nagyságú gombócokat formázok a halas túrókrémből, és egy párolóedényben gőz fölött pár perc alatt készre párolom őket. A levest, mikor az egres és az édeskömény megpuhult, egy botmixerrel összepürésítem, hagyom kicsit kihűlni, belekeverem a mézet, majd legalább egy órára hűtőbe teszem a gombócokkal együtt. Tálalás előtt az édesköményzöldet felaprítom, a tökmagolajjal összekeverem, és egy egy csíkot húzok belőle a tányérra. Egy serpenyőben szárazon megpirítom a mandulapelyheket. A mandula egy részét késsel felaprítom, a halgombócokat kicsit megnedvesítem, és beleforgatom a pirított mandulapelyhekbe, majd tányéronként három gombócot az édesköménycsíkra helyezek. A levest tálba merem, a tetejét megszórom a mandulával, és a halgombócok mellé teszem. 

Látványos és emlékezetes fogás.